A 2024. június 19-20-án rendezett (Re)Building democracy című angol nyelvű konferencia a civil szektor fejlesztésével foglalkozó szervezetek, szakértők és donorok találkozóhelye Pécsett, immár harmadik éve.

Nemzetközi kutatásokkal is  alátámasztott meggyőződésünk, hogy az egészséges, reziliens, jól működő demokrácia alapja az erős, független civil szektor. Az elmúlt évtizedben a Közép-Kelet európai régióban bekövetkezett demokratikus visszarendeződés a jogalkotásban, a civil szervezetek autonóm működésében és az aktív állampolgári szerepvállalásban is megmutatkozik. A kisebb helyi szervezetek erősen függenek a helyi hatalomtól, ami befolyásolja lehetőségeiket. A fenti folyamatokat felismerve az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap a vidéki civil szervezetek kapacitásfejlesztése, így a (Re)Building³ konferencián is. Ez a rendezvény lehetőséget kínált arra, hogy a mindannyiunkat érintő kérdésekről és problémákról beszélgessünk, segítsük egymást, hiszen a civil tér szűkülése közös tapasztalatunk.

Hogyan lehet jól támogatni? Ez volt a 2024-es konferencia kulcskérdése. Hogyan tudjuk a kapacitásfejlesztő programokat a kedvezményezettek igényeihez igazítani, figyelembe véve a meglévő erőforrásaikat, különösen a vidéki területeken? Általános vagy szervezetre szabott? Projekt- vagy működési támogatás? Nagy elérésű, széleskörű vagy fókuszált, kis léptékű programok? Hogyan építhetünk a támogatottjaink belső erőforrásaira, hogy hatékonyabbá váljanak? További témák voltak a hálózatépítés mint a civil tér szűkülése elleni eszköz és a digitalizáció mint a hatékonyság növelésének módja.

A felvezető előadást Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója tartotta ’Az EP választások után’ címmel. Előadása során betekintést nyertünk abba, hogy milyen eredmények születtek az EP választásokon, milyen politikai tendenciák figyelhetők meg, és mit jelenthetnek ezek a régió civil szervezetei számára. Bíró-Nagy András szerint ez a választás mindig kiszámíthatóbb, mert tulajdonképpen rengeteg választás összevonása, így nagy meglepetések ritkán fordulnak elő. Az azonos értékeket képviselő, de különböző országokban lévő pártok kiegyenlítik egymást, és ebben nagy szerepet játszanak a nagyobb országok (pl. Németország, Franciaország) választási eredményei. A főbb politikai pozíciók a nagy pártcsaládok (például az Európai Néppárt) kezében vannak, a kiosztásnál figyelnek a politikai, nemi és földrajzi egyensúlyra. Kijelenthető, hogy a progresszívek (liberálisok és zöldek) nagyobb vereséget szenvedtek, és a radikális jobboldali, euroszkeptikus pártok áttörése valamilyen mértékben megtörtént, bár nem olyan jelentősen, mint azt a média előre jelezte (a közvélemény-kutatások soha nem mutatták ennek valós eshetőségét). Ugyanakkor több szereplő még nem csatlakozott egyik pártcsaládhoz sem (el nem kötelezettek), és az előrejelzések szerint viszonylag sokan fognak az euroszkeptikusokhoz húzódni. A jobboldal is megosztott az orosz-ukrán háború mentén. Három fő európai politikai párt emelkedik ki: az Európai Néppárt (mainstream, közép), amely a legjobban szerepelt a választásokon, majd az euroszkeptikusok (radikális jobboldal), végül a Szocialisták és demokraták. A közép-kelet-európai régióban a Néppárt elvesztett néhány mandátumot, a szociáldemokraták rosszul teljesítenek, és az EP-képviselők többsége valószínűleg a jobboldalhoz fog csatlakozni.

Érezhető lesz a prioritások változása: kevésbé progresszív témák kerülnek napirendre, az éghajlatvédelem kérdései háttérbe szorulnak, míg a gazdasági döntések sokkal fontosabbá válnak a gazdasági teljesítmény érdekében (a zöld átállás nagyon költséges). Ugyanígy előtérbe kerül majd a biztonság kérdése, hiszen az orosz-ukrán háború továbbra is napirenden van, ismét lesz védelmi biztosi pozíció, és marad az ukránbarát hozzáállás. A jogállamiságra szánt források összege valószínűleg nem fog változni. Hogy pontosan hogyan alakulnak majd a források, az még függőben van. (Disclaimer: a konferencia idején pár nappal voltunk a választási eredmények után) 

A folytatásban a vidékiség és a lokalitás témáival foglalkoztunk a civil szervezetek szempontjából. A keresztal beszélgetésen Pandur Zsanett (Pécsi Kosár Közösség), Vidák Gábor (Megoldás a Biztonságra Alapítvány) és Völgyi Rita (Vadvirág Alapítvány) vett részt, Arató Vilja moderálása mellett. 

A civil szektor fejlesztésével kapcsolatban gyakran használjuk a vidéki szót, és sok adományozó fordít különös figyelmet a kis, alulról szerveződő szervezetekre. De vajon eleget tudunk-e a vidéki szervezetekről, igényeikről és különböző túlélési stratégiáikról? Ennek a kérdésnek a megválaszolására az Erősödő Civil Közösségek program korábbi támogatottjait hívtuk meg egy panelbeszélgetésre, hogy közvetlenül hallhassuk gondolataikat. Az első témakör a fent említett támogatási program előnyeit vette számba: a hasonló küldetésű civil szervezetekkel való találkozás és kapcsolatteremtés lehetősége, a képzésben és szervezetfejlesztésben való részvétel, nagy odafigyelés a támogató részéről, emberközpontú kapcsolattartás, egyedi ötletek ösztönzése és támogatása, a támogatott szervezet küldetésének megértése, rugalmasság. Természetesen a hasonló támogatási és kapacitásfejlesztő folyamatok nemcsak előnyökkel járnak, hanem komoly kihívásokat is tartogatnak a kisebb szervezetek számára. Példaául a körülöttük lévő barátságtalan politikai környezet, a helyi intézményekkel való együttműködés nehézségei, a támogatásokról és lehetőségekről szóló megfelelő információk hiánya, az idegen nyelvtudás hiánya, de akár a motiváció hiánya is. A kerekasztal résztvevői arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adnának a donorokanak, azt válaszolták, hogy bontsák le programjukat kisebb, könnyebben hozzáférhető részekre (mivel a kisebb szervezetek számára a projektek nem mindig érthetőek és kezelhetőek), legyenek elérhetőbbek és törődjenek jobban a támogatott szervezetekkel, építsenek ki hálózatokat és megfelelő csatornákat, delegáljanak mentorokat a már meglévő szervezetekből, és tegyék magukat, a felhívásokat láthatóbbá.

A panelbeszélgetés után kiscsoportok alakultak, és folytatódott a helyi/vidéki nézőpontokról szóló vita. Az egyik csoport a vidéki szervezetek kihívásairól folytatta a gondolkodást. Szerintük hiányzik a kezdeményezőkészség az emberekből, a szervezetek gyakran egyetlen erős karakter köré épülnek. Az adományozók általában messze vannak, és nehéz kapcsolatot tartani a kedvezményezettekkel, erre fontos lenne megoldást találni, például online találkozókkal. A helyi politikai és kapcsolati viszonyok erősen meghatározzák a lehetőségeket, és a bizalom megléte is kérdéses. A civil szervezetek tagjai nem tudatosak, ráadásul a civil munka erősen átpolitizált lehet, pl. önkéntes tűzoltók.

Az első nap utolsó témája a mennyiség és/vagy minőség kérdése volt, amelynek megválaszolásához az OPERA módszert hívtuk segítségül. A két csoport facilitálását Molnár Ágnes (Alternatív Közösségek Egyesülete) és Nyirati András (Emberség Erejével Alapítvány) vállalta. 

A donorok számára a támogatottak magas száma jellemzően a források hatékony felhasználását jelenti a támogatási programok során. Eközben a kedvezményezettek megunják a rutinszerű képzéseket, amelyek hosszú távon nem jelentenek számukra változást. Ez a mennyiség vagy minőség dilemmáját eredményezi. A kérdés az: hogyan lehet szervezetre szabott fejlesztési folyamatokat megvalósítani nagyszámú kedvezményezett esetén? Pontosabban, melyek azok a tényezők, amelyek növelik a kapacitásfejlesztési folyamatok hosszú távú hatásait, és melyek azok a tényezők, amelyek vonzóvá teszik az intenzív kapacitásfejlesztési folyamatokat? E két kérdés mentén a résztvevők a témák iránti személyes érdeklődés alapján két csoportra oszlottak, majd az OPERA-módszer mellett dolgoztak, amely a Saját javaslatok, Páros javaslatok, Magyarázatok, Rangsorolás, Rendezés szavak rövidítése. 

A hosszú távú hatékonyság kapcsán azonosított legfontosabb tényezők: hálózatokat kell létrehozni, amely lehetőséget teremt egymás támogatására és a follow-up tevékenységekre; a kapacitásfejlesztést hosszú távú pénzügyi támogatással kell kombinálni, hogy legyen idő gyakorlatba ültetni az elsajátított új tudást;  felkészíteni a szervezeteket/csoportokat a változásra és velejáróira; a kapacitásfejlesztésben meg kell jelennie a szórakozásnak, az együtt töltött idő jó élményének; pontosan kell meghatározni a várt hatásokat; a támogatott szervezeteknek meg kell őriznie az autonómiájukat.

A másik kérdésre, vagyis a folyamatok vonzóvá tételére a következő javaslatok érkeztek: a folyamatos, legalább középtávú pénzügyi támogatás, ami lehetővé teszi a szervezet fejlődését; ha létezik szervezeti stratégia, akkor mindenképp ahhoz kapcsolódóan dolgozni; szükségletfelmérés és az erre épülő rugalmas, partnerként kezelő megközelítés; a szükségszerűen velejáró adminisztratív terhek minimalizálása; nyílt és inkluzív jelentkezési és kiválasztási folyamat; hálózatépítés és lehetőség az egymástól való tanulásra; érvényesített uniós oktatási és képzési tanúsítvány.  

A második nap párhuzamos workshopokkal kezdődött, így minden résztvevő a saját érdeklődése alapján választhatott, hogy melyiken vesz részt. 

Az egyik műhely témája a digitalizáció volt, hogy milyen lehetőségeket tartogat a civil szervezetek számára. A kerekasztalbeszélgetésen Maja Durlik (TechSoup Europe), Radka Bystřická (VIA Foundation), Nejc Horvat (Today is a new day) és Merényi Miklós (K-Monitor) vettek részt, Porkoláb Anikó (NIOK) moderálása mellett, amit kérdések és hozzászólások követtek. 

A digitalizáció fontos eszköze a kapacitásfejlesztésnek, mivel számos lehetőséget kínál a civil szervezetek belső erőforrásainak mobilizálására. A szervezetek azonban ellenállást tanúsítanak az informatikai eszközök mindennapi munkájukban való használatával szemben, és talán a támogató szervezetek nincsenek tisztában a legújabb fejlesztésekkel. A panelbeszélgetés résztvevői mind olyan szervezetekből érkeztek, amely technológiával foglalkoznak és aktívan használják azt. Tapasztalataik alapján a civilek általános informatikai tudása változó: vannak szervezetek, amelyek elég jól használják az informatikai eszközöket, és vannak, amelyeknek még sokat kell fejlődniük. A digitalizáció kihívásai lehetnek az adatvédelem, a megfigyelés megszüntetése, a mesterséges intelligencia, a rendszerszintű változás elérése a civil szervezetek technológiai eszközök használatában, a civilek oktatása arról, hogy mire használhatók az eszközök, a digitális ellenálló képesség és a médiaműveltség hiánya. Emellett problémát jelent a vezetői informatikai készségek és a változáskezelési készségek hiánya, a hardveres lehetőségek, a kiberbiztonság megértésének hiánya, valamint a finanszírozás, mivel az informatikát beruházásként kezelik, nem pedig közműként. 

A beszélgetésben résztvevő szakemberek szervezeteinek célja, hogy a digitális feltérképezéssel és az aktivizmus összekapcsolásával segítsenek más szervezeteknek. Ebben az esetben a feltérképezés kutatást jelent, a szervezetek technológiai állapotának felmérését, amely megalapozza a későbbi beavatkozásokat. Emellett kisebb támogatásokat, képzést és digitális értékelési eszközöket is biztosítanak. Emellett hangsúlyt fektetnek a hardverek beszerzésére, helyi vállalkozókkal együttműködve, valamint a kiberbiztonság fejlesztésére. Fontos az is, hogy a helyi civilek bevonására törekednek a helyi beágyazottság megteremtése és fenntartása érdekében, valamint pro bono kódolási projekteket is indítanak, amelyek segítenek az adatok elemzésében és vizualizációjában. A digitalizáció a demokrácia szempontjából is kritikus jelentőségű, mivel az online és az offline demokrácia között nincs jelentős különbség. A civil szervezetek a demokrácia fenntartói, és a digitalizáció segíti őket a munkájukban, például a hatékony kommunikáció megteremtésével. Létezik az online aktivizmus egy formája is, az úgynevezett clicktivizmus, amely őszinte közösségeket képes kialakítani, és a digitális eszközök segítségével a hatalom számon kérhető.

A jövőre nézve a résztvevők a digitális világban a civil szervezeteket érintő változásokra számítanak. Egyre több rosszindulatú szereplő nyer teret magának, ahogyan a mesterséges intelligencia is előretör, ami nem objektív és nem is biztonságos, ugyanakkor jelentős mennyiségű munkát lehet és fognak elvégezni vele. Ezért a demokrácia fenntartása is egyre több erőfeszítést igényel. Fontos lesz a kiberbiztonsági politikák fejlesztése, ugyanakkor a civil szervezetek közötti szakadék, a lehetőségeikben való különbség is nőni fog. A túlélésükhöz azonban alkalmazkodásra lesz szükség, mert a kézi munka túl drága. Mindezek mellett fontos tényező lenne a lokalitás fenntartása és egy európai szintű ökoszisztéma létrehozása a szervezetek számára.

A közönség felvetette a nyílt forráskódú szoftvereket is, amelyeket a kerekasztal résztvevői támogattak, ugyanakkor veszélyesnek tartották őket az ellenőrizhetetlenségük és a technikai ismeretek szükségessége miatt. A közönség tagjai arra is kíváncsiak voltak, hogy létezik-e esetleg egy káros szoftverekből álló feketelista, amiről kiderült, hogy nem létezik, de vannak kezdeményezések a káros sütik és nyomkövetők kiszűrésére. Elhangzott az is, hogy az it-ismeretek fejlesztése elengedhetetlen, ugyanakkor a gyakorlatban a legkevésbé népszerűek közé tartozik, amit a képzés újragondolásával izgalmasabbá lehet tenni.

A párhuzamos idősávban a hivatalos EU elnökségek mellett futó civil elnökségek tapasztalatairól beszélgettek a résztvevők. A kerekasztalbeszélgetésen Tina Divjak (CNVOS Slovenija), Jana Milerova (Glopolis) és Hamvas Bálint Gábor (HAND Szövetség) vett részt, Móra Veronika (Ökotárs) moderálása mellett.

A populista, illiberális rezsimek felemelkedése miatt a civil társadalom számos országban figyelemmel kísérte az uniós elnökséget, hogy megpróbálja alakítani a napirendet, vagy akár párhuzamos civil elnökséget hozzon létre. Tapasztalataink vannak a Cseh Köztársaság (2022), Szlovénia (2021) és Románia (2019) esetében. Más, hamarosan soros elnökséget betöltő országok, például Magyarország és Lengyelország is rendelkezik hasonló kezdeményezésekkel, amelyek számára hasznos lehet a korábbi tapasztalatok megosztása. Ebben a szekcióban a résztvevők elsősorban a már meglévő, közelmúltbeli cseh és szlovén tapasztalatokról beszéltek. Mindkét országnak kétszer volt már uniós elnöke. Az egyik időszak nehéz volt: a kormány miatt nem tudtak együttműködni, míg a másik jobb volt. A másik időszakban könnyebb volt az együttműködés a kormánnyal, és a belpolitikai érdekérvényesítés is sikeresebb volt. A legfontosabb tanulság ezekből a tapasztalatokból az, hogy erre az időszakra előre fel kell készülni, és nemzeti, sőt uniós szintű együttműködést kell kialakítani a civil szervezetek között, illetve a civil társadalom és a kormány között. Magyarország már 2011-ben is betöltötte az elnökséget, és 2024 második felében ismét Magyarország lesz az EU soros elnöke. Ehhez kapcsolódóan országos civil partnerség valósul meg, több szervezet közös koordinálásában rendezvénysorozat indul. (Disclaimer: a konferencia júniusban, közvetlen a magyar EU elnökség előtt zajlott)

A folytatásban a hálózatokról, koalíciókról és az együttműködésekről volt szó, mint amelyek hatékony ellenszerei a szűkülő civil térnek. 

A műhely egy rövid gondolatébresztő előadással kezdődött, amelyben az Myrto Chliova (Aalto University) bemutatta a civil szervezetekkel végzett kutatásait (ide kattintva megtalálhatók). A kutatási kérdés az volt, hogyan gondolkodhatunk koalíciókról és hálózatokról a demokratikus visszalépés idején. A vertikális tér gyengülése miatt (pl. állami támadások, érdekérvényesítési lehetőségek beszűkülése, forrásáramlások leépülése) a szervezeteknek érdemes reakcióként horizontális teret létrehozniuk. Ennek a térnek a legfontosabb jellemzői, amelyekkel a civil koalícióknak rendelkezniük kell a sikeres együttműködéshez, a következők: kollektív identitás széleskörű célokkal; önigazgatási struktúra közös terek létrehozásával és belső szabályok felállításával; valamint elérési képesség a széleskörű közönség bevonásának új formáinak megteremtésével. Ha ez megtörténik, akkor az eredmények közös normák, kollektív éberség és célzott alulról jövő elkötelezettség lehet. A fő tanulságok: (1) a kialakult és széttöredezett, az államra támaszkodó területek hasonló pályára kerülhetnek, (2) a hagyományos egyesületté válás nem feltétlenül a széles koalíciók célja, (3) a széles hálózatok hosszú távon alacsony költségen fenntartható  platformként szolgálnak, és (4) a divergens erőfeszítések hasznosak a problémához vagy értékekhez igazodó szervezetek számára; lehetnek hierarchikusabbak is, ha a helyzet úgy kívánja.

Az előadást kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen a meghívottak, Marie Peřinová (Open Society Fund Prague), Genevieve Shea (National Democratic Institute), Farkas Bálint (Civilizáció), Makádi Balázs (Motiváció Egyesület / Aspektus Csoport), Molnár Ágnes (Alternatív Közösségek Egyesülete / Aspektus Csoport) moderálása mellett megosztották a civil hálózatokkal kapcsolatos gondolataikat. Elsőként megfogalmazták, hogy mi jellemzi a hatékony civil hálózatokat, ami a következőkben foglalható össze: a társadalmi kontextus mély megértése, kölcsönös bizalom, partnerség, közös felelősség, közös jövőkép, összehangolt perspektívák, a tényleges igényekre való reagálás, eltérő partnerekkel való együttműködés, a helyi és regionális tagok elérése, széles körű koalíciók, amelyek képesek megvédeni a demokráciát, inkluzivitás, jól kidolgozott eljárásrend, koordináció, a cél megfelelő megválasztása.

Arra a kérdésre, hogy az adományozóknak miért kellene támogatniuk a civil koalíciókat, a következő gondolatok fogalmazódtak meg. Jó közvetítők lehetnek: általában rendelkeznek erőforrásokkal, szakértelemmel és motivációval, és már egy kis adomány is elég, mert megsokszorozódik. Együtt tanulhatnak, és megoszthatják a tudásukat, így csökken a civil szervezetek kiszolgáltatottsága. Az is fontos, hogy az adományozók hogyan támogatják a szervezeteket: érdemes felmérni az igényeiket, többéves támogatásban gondolkodni, stratégiai támogatást nyújtani, támogatni az érdekérvényesítést és az egymástól való tanulást. Lényeges továbbá a mentorálás, az adományozók összekapcsolása, a konzorciumi munka, a türelem és a védelem biztosítása, valamint annak átgondolása, hogy mit jelent, ha a támogatás megszűnik. Fontos gondolat, hogy nem a koalíciónak kell láthatónak lennie, hanem az ügynek. A hallgatóság kérdései alapján az is megfogalmazódott, hogyan működik jól egy koalíció: érdemes közösen kialakított belső szabályokkal dolgozni, amelyben a gyors reagálás érdekében a rendkívüli ülést is meg kell fogalmazni.

 A következű workshop igazán érdekes témát boncolgatott a jelenlévők számára, hiszen támogatóként és támogatottként is volt véleményük a projekt és intézményi (célszerinti) támogatások kérdéséről. 

Az műhely elején a két meghívott előadó, Rosena Ivanova (Bulgarian Fund for Women) és Marcin Górecki (Shipyard Foundation), néhány szóban a projekt és a célszerinti támogatás ellen/mellett érvelt. Az egyik előadó hangsúlyozta, hogy a célszerinti finanszírozás esetében nagyfokú bizalomra és hitre van szükség a pénzügyi támogatás megadásához és elfogadásához. Másikuk a projektfinanszírozás esetében elmondta, hogy érdemes lenne ezeket az összegeket fejlesztéshez kötni, például kapacitásfejlesztést végezni egy meghatározott cél érdekében. A rövid előadások után négy asztalnál elhelyezett papírokon kellett összegyűjteni a két megközelítés  mellett és ellen szóló érveket, úgy, hogy minden résztvevő körbejárt minden asztalt. Ezután még egy kört mentek, átnézték az érveket, és azokat, amelyek kiegészítésre szorultak vagy hamisnak ítélték, kihúzták és/vagy érveltek mellette. A műhelyt Tikász Gáspár Bendegúz (Civil Kollégium Alapítvány) facilitálta. A workshop legfontosabb tanulsága az volt, hogy a legtöbb embernek leginkább a projektfinanszírozással van saját tapasztalata. Ebből kifolyólag világosan látták annak gyengeségeit és erősségeit. Többeknek volt korábbi tapasztalata az intézményi finanszírozással kapcsolatban, de még több embernek van határozott véleménye róla. A műhelyen úgy tűnt, hogy mindenki úgy gondolta, hogy ez utóbbi a tökéletes megoldás, még akkor is, ha különböző problémákat is felvet. A legfontosabb előnye talán, hogy lehetőséget teremt a kísérletezésre, márpedig a civil szektornak komoly szüksége van az innovációra.  

A konferencia a donor panellel zárult. A jelenlévő szakértők, Morvai Hedvig (ERSTE Stiftung), Olesia Gardner (USAID), Szűcs Eszter (Civitates), Nyirati András (Emberség Erejével Alapítvány / Aspektus Csoport) moderálása mellett beszélgettek. 

A donor szervezetek képviselői először a civil társadalom helyzetéről mondtak véleményt a közép- és kelet-európai régióban. Szerintük ezek a szervezetek kifejezetten érzékenyek a politikai változásokra, ami megnehezíti számukra a hosszú távú stratégiát, folyamatos válság- és túlélési üzemmódban vannak. Az egyénekre nagyon nagy nyomás nehezedik, beleértve a fenntarthatóságot is, mivel a fáradtság és a kiégés aránya nagyon magas. A szűkülő civil tér nem feltétlenül keleti-európai jelenség, de az itt kialakult stratégiák, amelyekkel meg lehet birkózni vele, folyamatosan jelennek meg és vándorolnak át a nyugati országokba. Mindezek mellett nagy motivációval és elszántsággal rendelkeznek, kapacitásfejlesztési lehetőségeik folyamatosan megkérdőjeleződnek, és számos jogi akadály nehezíti munkájukat.

A következő kérdésben kifejtették, mit gondolnak a donorok közötti együttműködésről. Összességében ez a donor típusától függ, pl. a magán filantrópok más témákra specializálódhatnak és más feladatokat látnak el. A donorok sem egy homogén csoport, mindegyiküknek más, saját története van. Mindenesetre a hálózatépítést és a partnerséget jónak és előnyösnek látnák, mert növelné a fenntarthatóságot. A donoroknak hasznos lenne egy nyitott csatorna, amelyen keresztül inputokat kaphatnak, de ez jelenleg nincs kialakítva. Ennek egyik következménye, hogy nincs információ arról, hogy ki, kit támogat. Ez az ágazat is nagy átalakuláson megy keresztül, mert sok donor kivonult a régióból, nincs kapacitásuk a támogatásra, ami rányomja bélyegét az alapvető finanszírozási lehetőségekre. Ezért fontos, hogy a civil szervezetek együttműködjenek magánszemélyekkel, cégekkel és állampolgárokkal, és ne csak a donor szervezetekre támaszkodjanak. Fontos, hogy a támogatott szervezetnek legyen saját adománygyűjtési stratégiája, jó legyen a koordináció és a kommunikáció.

Az utolsó téma a donor szervezetek stratégiáinak és jövőbeli fókuszának kifejtése volt. A hangsúly a finanszírozási „tájkép” bemutatásán volt. Valószínűleg új adományozók fognak megjelenni, így nagyobb költségvetés válik elérhetővé, de ez időbe telik. Több proaktív szereplőre lesz szükség, támogatni fogják a koalíciókat, és a pszichoszociális jólétre és a média függetlenségére is hangsúlyt fognak fektetni. Egyelőre elmondható, hogy a donor szervezetek a tárgyalási, gondolkodási, szakaszban vannak.

 

Szerzők:

Dézma Lilla, szociálpszichológus, az Emberség Erejével Alapítvánnyal gyakornokként került kapcsolatba, 2019 óta külsősként végzi az Erősödő Civil Közösségek támogatási és kapacitásfejlesztő program hatásmérését. 2023-ban az Alapítvány munkatársaival együtt végzett kutatást a szűkülő civil térről a dél-dunántúli régióban, aminek összefoglalója a Civil Szemle 76. számában jelent meg. A (Re)Building democracy konferenciákon a kezdetektől fogva a hivatalos beszámoló készítője. 

Nyirati András, az Emberség Erejével Alapítvány elnöke, a (Re)Building democracy konferencia ötletgazdája és főszervezője. 2017 óta foglalkozik civil szervezetek kapacitásfejlesztésével. A Közös Értékeink Program (KÉP) külső bíráló bizottsági tagja. Az Obama Leaders Program és a CEU Democracy Institute Leadership Academy alumnija.