Ezzel a címmel^[1]  tartott gondolatébresztő előadást Kovách Imre, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa a Nyári Egyetemen.

Az előadás négy nagy témát érintett, ezt a vezérfonalat követi jelen tartalmi összefoglaló is. Az első témakör a helyi autonómia működésével kapcsolatos forrásokkal, elosztási technikákkal foglalkozott, a projektek világába kalauzolt el bennünket. A jelenkori magyar állam olyan mértékben oszt el gazdasági és fejlesztési forrásokat – kezdte előadását Kovách Imre –, mint az a nyolcvanas évek második felében történt: túlságosan nagy az újraosztott pénz. Ez a helyi autonómiák továbbfejlesztését is korlátozza, hiszen a politika a maga sajátos szempontjai, sajátos hatalmi viszonyai, sajátos logikája szerint osztja újra a pénzt. A források egy speciális típusa a projekttámogatás, melynek elosztási, felhasználási módja számos következménnyel jár. A projektek logikája szerinti elosztás folyamatosan nő, témájukat, megvalósításukat és a nyerteseket is a politika határozza meg. Az erős központosítás következményeként a projektek menedzselése centralizálódott, ami nagyobb bürokráciához és végső soron hatékonyságromláshoz vezetett. A Kovách Imre által idézett kutatások azt mutatják, hogy öt nagy csoportra oszthatók a projektvilág szereplői: (1) a terepen dolgozók, (2) minisztériumi, háttérintézményi dolgozók, (3) a projektvilág szabályalkotói, (4) politikai döntéshozók, (5) projektszakértők, projektírók. Ezeket a csoportokat jogi úton hozza létre az állam, ami egy új társadalomszerveződési folyamatnak tekinthető. A projektvilág sajátosságai nem csak nálunk hatnak, de itt egy kicsit más következményei vannak, mint más országokban, a kutató szerint ezen alkalomadtán viszonylag könnyű lenne változtatni.

Az előadás második része a magyar társadalom politikai integrációjával foglalkozott. Egy olyan rendszer alakult ki Kovách Imre szerint, amely sokkal több mindent az irányítása alá vont, mint azt korábban akár Közép-Európában, akár máshol tették, kivéve a totális államokat. Ennek a következménye, hogy meghatározott társadalompolitikával épül ki a rendszer, aminek egy fontos alaptétele, hogy kiválasztják, milyen társadalmi csoportot támogasson az állam. A döntés az volt, hogy akik, lent vannak, azok maradjanak is ott, méghozzá oly módon, hogy ebből ne támadjon sem politikai, sem társadalmi instabilitás. Ezért integrálja az élet számos területét a jelenlegi politikai rendszer. A társadalompolitika eszközeivel az állam a lentre szánt források nagy részét középre és fentre szivattyúzza át, ami kiválthatná a lent levők elégedetlenségét, de nem nagyon látunk ilyen jeleket, amit a politikai integráció kiterjedtsége magyaráz. Ebben az identitáspolitikának is nagy szerepe van, és ez ad lehetőséget például az itt jelenlévőknek arra, hogy változásokat tudjanak elérni. A kiterjedt politikai integrációnak már vannak mérhető következményei is: egyre nagyobb a különbség a munkások és a feljebb lévő társadalmi rétegek között. A leszakadás és az integrációs veszteség sokkal nagyobb volt 2015-2018 között, annak ellenére, hogy közben bővült a munkaerőpiac. Hiába jutottak az emberek munkához, a társadalmi távolságuk a többiekhez viszonyítva nem változott túl sokat. Összességében azt mondhatjuk, hogy a politika túlmegy azon a területen, amit általában integrálni szokott, például beleszól a gazdaságba a projektvilágon keresztül, formálja a hétköznapi kultúrát és identitást.

A harmadik téma azt a társadalmi csoportot érinti, ami érdekelt a helyi autonómiák működtetésében: a civileket. 2011-12-ben megfigyelhető volt egy nagy törés, ekkor az állam megváltoztatta a civil szervezetek pénzügyi segítésének a szabályait. Azt gondolhatnánk, hogy a civil világ ezután egyszerűen összeomlott. Kovách Imre rámutatott, hogy napjainkban számszerűen nincs kevesebb civil szervezet, mint 2012 előtt volt. Strukturálisan átalakult a szektor, hiszen azon civil szervezetek száma 10-20 százalék közé csökkent, amelyek konfliktuskezelést vállaltak akár politikai, akár gazdasági, akár jogi értelemben. És persze jelentősen megnőtt nemcsak a száma, hanem a finanszírozása is a politikamentes civil szervezeteknek, amelyek kultúrával, sporttal és hasonlókkal foglalkoznak. Tehát nem halt meg a civil szektor, csupán átalakult. Világosan azonosítható egy olyan társadalmi csoport, amelyet a helyi társadalom szervezőjének tekintünk. Az ilyen csoport tagjai azok, akik együtt a helyiekkel irányítani tudnak egy-egy közösséget. Ez egy nagyon hatékony társaság, amely kulturális hatalommal rendelkezik, ők – többek között – azok a civil elköteleződésű jelenlévők, akik itt vannak most a Nyári Egyetemen.

Végül Kovách Imre kitért arra, hogy milyen lehetőségek vannak az autonóm formák erősítésére, sokasodására. Változást elérni az autonómia irányába civil kezdeményezésekkel csak nagyon lassú folyamattal lehet. Egyik napról a másikra ez nem megy, ez egy lassú befektetés a jövőbe. Források tekintetében sikerülhet azt elérni, hogy “álcákba” öltözzön a civil világ és így jusson hozzá támogatásokhoz, ezzel tágítva az autonómia köreit. Nem biztos, hogy gyorsan és konfliktusmentesen. De a változás jelentős része kulturálisan meghatározott, aminek a specialistái itt ülnek körünkben. „Ez a pozitív kicsengése a mondanivalómnak” – zárta előadását Kovách Imre.

 

Dudok Dávid

2018-ban szereztem oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyeltem a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosomban, Esztergomban immár 15 éve vagyok tagja egy kis színjátszó körnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottunk barátaimmal. Jelenleg Az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója vagyok, kutatási témám a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja. Azokat az érdekes pontokat keresem, ahol a helyi civil kezdeményezések kapcsolódni tudnak a társadalmi innovációkra nyitott közművelődési intézmények programjaihoz.

 

Végjegyzet:

^[1] Kovách Imre a 18. Nyári egyetemen 2021. július 21-én elhangzott előadásának tartalmi összefoglalója