A civil társadalom kiépítése, működése során számos olyan fogás segítheti a szervezők, fejlesztők – s nyilvánvalóan a közösségek – munkáját, mely már bevált a siker- és hatékonyságorientált gazdasági szférában.

Az alábbi módszer elsősorban csoportos problémamegoldásra alkalmas. Alkalmazható munka- helyi környezetben pl. fontos vezetői döntéseket megelőző fázisban: az együttdolgozók véleményének megismerésére, döntésbe való bevonására, a döntést követő szakaszban az együttműködés serkentésére.
Alkalmazható azonban olyan csoportban is, mely csupán a célkitűzés elfogadásában homogén, pl: társadalmi szervezetek, önkormányzati testületek közös feladatmegoldásának segítésére.
Szabályai könnyen elsajátíthatók, a közösségek általában szívesen fogadják és ismételten alkalmazzák, ha megismerkedtek vele.
Előnyei: garantálja a résztvevők aktivitását; úgy ad módot az egyéni véleménynyilvánításra, hogy általában nem kell közvetlenül szembesülni az ellenvéleménnyel; a közős megoldásként születő eredményt mindenki (részben) a magáénak tekinti; relatíve gyorsan juthat a csoport a továbblépést segítő (vagy éppen végső megoldást jelentő) eredményre.
Hátrányai: időigényes; feltételezi, hogy a résztvevők a folyamat végéig együtt maradnak; szigorúan be kell tartani az (indításkor közösen elhatározott) szabályokat; jól felkészült, gyakorlott moderátor kell a levezetéséhez.
Legutóbb Kőszeghegyalja egyik kis településén, Bozsokon került sor egy olyan összejövetelre, melynek célja a telepűlésen korábban megalakult társadalmi szervezetek egymással és a képviselőtestülettel való együttműködésének javítása volt.
A párszáz lelkes település társadalmát erősen megosztotta az önkormányzati választás. Ezt a megosztottságot fejezte ki a következő években megalakuló három társadalmi szervezet is. Napjainkban a képviselőtestület mellen négy olyan csoportosulás található, amelyekben a polgárok kifejezhetik véleményüket, érvényt szerezhetnek közős törekvéseiknek, érdekeiknek. Ezek a csoportok 1992 őszéig nem egyeztették programjaikat, s mivel célkitűzéseik között hasonló elképzelések is szerepeitek, működésük során többször keveredtek konfliktusba egymással. Így történt, hogy – miután konzultáltam két egyesület tagjaival – kívülállóként kezdeményeztem egy összejövetelt, személyesen meghív a képviselők mellen a társadalmi szervezetek vezetőit, képviselöit.18-an jöttek el a Bozsokért Egyesület, a Tűzoltó Egyesület, a Hegyközség, az Egyházközség és az önkormányzati testület képviseletében. Az együttlét célkitűzésében és a “játékszabályokban” már a bemelegítő körben egyetértés született.
Célként ,a faluban működő hivatalos és civil közösségek feladategyeztetése, a közös feladatok végrehajtásához a kezdeti, egyeztető lépések megtétele” fogalmazódott meg.
Bemelegítésként – egyéni feladatként – szubjektív értékítéletek alapján helyzetértékelés született a falu két éves fejlődéséről s a lakosság ebben vállalt (betöltött) szerepéről. (Hívómondat: .Így látom én…” Rövid elemzést végeztünk arról: .mit mutat az ábra?’ – rávilágítva a természetes véleménykülönbségekre, kiemelve az egyetértést mutató jeleket.

Feladat / probléma-meghatározás előkészítése

Eredménylistát állítottunk össze kiscsoportokban a megvalósult elképzelésekről. A csoportok ezúttal egybeestek a meghívott közösségekkel – az önkormányzati képviselők csatlakoztak azokhoz az egyesületekhez, melyekhez tagságuk révén tartoztak. (“Mi az, ami általunk valósult meg a faluban? …amire büszkék vagyunk?”)
A csoportok más-más színű tollal dolgoztak, minden gondolatot (“eredményt”) külön kártyára írtak – így azokat tartalmi csoportonként táblára tűzve nyilvánvalóvá lettek azok az eredmények, melyek közös (több csoport együttes) munkája révén születtek, illetve amelyeket többen magukénak vallottak.
A táblát nem magyaráztuk, elemeztük, de néhány perces “néma megfigyelésre” szólítottuk fel a résztvevőket. Felerősödtek a bemelegítéskor készített “közös ábra” üzenetei az azonosságról, illetve különbségekről.

Probléma-meghatározás

Az eredmények (“büszkeségünk tárgyai” számbavétele után egyéni feladatmegoldással gyűjtöttük össze azokat a tennivalókat. melyeket egyénenként a legsürgősebben megoldandónak tartottak a jelenlévők. (“Mik azok, amiket a legsürgősebben kellene megoldani a faluban’?”)
A résztvevők most is minden gondolatot (problémát) külön kártyára írtak, így könnyen tudtuk az azonos körbe tartozókat egy csoportba tenni. A tartalmi csoportosítást közösen végezte el a csoport, az egyes problémákat nem beszéltük meg, csupán arra adtunk lehetőséget, hogy ha valami nem volt egyértelműen megfogalmazva, felvetője magyarázatot fűzhetett hozzá- így valamennyi felvetést azonosan tudtuk értelmezni. A tartalmi vagy egyéb szempontból összetartozó problémacsoportoknak közösen adtunk csoportcímet – ez volt az első alkalom arra az együttlét során, hogy valóban pontosan körülhatároljunk problémákat s ne csak általánosságban beszéljünk róluk.

A problémacsoportok rangsorolása súlyozással

A súlyozást egyszerű szavazással oldottuk meg: mindenkinek rendelkezésére állt 8 zseton, melyeket tetszés szerint oszthatott el a problémacsoportok kőzőn. A szavazás eredménye alapján négy problémacsoportot választottunk ki (ezek kapták a legtöbb szavazatot).
A folyamatnak ebben a szakaszában megnőtt a feszültség. A végeredménnyel (1-4. legfontosabbnak ítélt problémakörök kiválasztásával) nem mindenki értett egyet, többen szerették volna a kevesebb szavazatot kapott csoportokat “feljebb értékelni.
Részben a feszültség oldására, részben a tényleges továbblépés érdekében kiscsoportos munka következett.

A problémamegoldás első szakasza

A kiscsoportok megalakulása a feladat-(probléma) – csoportok alapján egyéni, tetszőleges választással történt. Célszerűnek látszott egyetlen megkötést alkalmazni: a kiscsoportok létszáma nem haladhatta meg az 5 főt. A feladat a választott problémacsoportban szereplő gondokat, kellett fontossági sorrendbe állítani a kívánt megoldás sürgőssége szempontjából. A rangsorolással egyidejűleg a problémák pontos definiálását is el kellett végezni. (Ez a második alkalom a dolgok, megoldást sürgető problémák pontosítására.) Ezután meg kellett határozni azokat a feltételeket, melyek a megoldáshoz (megvalósításhoz) szükségesek – különválasztva a ,még nem áll rendelkezésre” és a “már meglévő” kategóriák szerint.
Prezentáció: a kiscsoport beszámolója választott képviselő (szóvivő) segítségével, kinek feladata a megszületett végeredmény ismertetése, magyarázata volt. A szóbeli ismertetést táblán való megjelenítés egészítene ki. A gondokkal való azonosulás eredményeként majd mindegyik kis- csoport beszámolóját kiegészítenék a többiek- így a folyamat lassan átcsúszott nagycsoportos feladatmegoldásba s egyúttal újabb megoldást segítő ötleteket hozott felszínre.

Felelősségvállalás – azonosulás

A feltárt problémák mélyebb ismeretében arra kaptak felszólítást a résztvevők, hogy aszerint alkossanak kiscsoportokat, hogy a problémák felszámolásában – tagként vagy külső segítőként – melyik formális csoportban kívánnának részt venni.

Választható csoportok:

Önkormányzati testület, Tűzoltó Egyesület, Hegyközség, Bozsokért Egyesület, Egyházközség. Az így megalakított kiscsoportok feladata az volt: hozzanak csoportdöntést (a konszenzuselv betartásával), hogy melyik probléma megoldásáért vállalnak felelősséget. Természetesen több problémakör is vállalható volt. Ezután a kiscsoportok tagjai felírták nevüket a kiválasztott problémakörök mellé. A jelenlévők felelősség- és feladatvállalása, melyet a választott közösség (egyesület, testület) nevében tettek, nemcsak arra vonatkozott, hogy tevőlegesen hozzájárulnak az adott problémakörök megoldásához, hanem hogy a közösségen belül is képviselik azt – így remény van nagyobb létszámú támogatásra a konkrét ügyekben.
Az idő előrehaladtával itt meg kellett szakítanunk a munkaképzési folyamatot, s mivel ebben a fázisban – a legelején közösen elfogadott célkitűzés megsértése nélkül – ez lehetséges volt, egy levezető “hangulat. eredményesség” játékkal lezártuk a közös munkát. A fehér asztalnál részben folytatódtak a kiscsoportokban megkezdett viták, részben felszabadult, könnyed beszélgetés kezdődött.
A moderáció a problémamegoldás második szakaszával folytatódott volna. Esetünkben az igazi folytatás már a formalizált közösségekben, testületi üléseken következik majd. Elválásunkkor megállapodtunk abban, hogy a problémák megoldása során hasonló módszerrel további segítséget kaphatnak a résztvevők. ha ezt ők maguk indokoltnak érzik.