A Bessenyei Díj átvételekor
1994/4
Azt tapasztalom, hogy ebben a mindenféle változásokkal teli – nem feltétlenül tudatosult – világban a korábbinál többeknek van minden eddiginél nagyobb szüksége a népművelők és közösségfejlesztők – persze újszerű – munkájára. Ez természetes, hiszen a lényeges változásokhoz, átalakításokhoz, megújuláshoz mindenkor friss ismeretekre, szisztematikus és konvertibilis tudástőkére van szükség. A kultúrából tehát ilyenkor másra, másért és más módon van szükség. A népművelő most nem apostolnak vagy fáklyának kell, hanem a tudástőke ügynökének és sokszor bankárának is. Ezért neki a környezete drámai átalakulása közben mindenkinél nagyobb szakmai és személyiségi megújulókészséggel kell bírnia, hogy társadalmilag érvényes maradjon, s az embereknek – életük jobbá tételéhez – közvetlenül szükségük legyen rá.
Szerepe egyre fontosabb, s ezt neki tudnia kell, hiszen minden demokrácia legveszélyesebb gyúanyaga a tudatlanság és a nyomor. El kell tudni viselnie – és örülnie kell neki -, hogy ma már nem az állam vagy a politika a fő megrendelője, hanem a társadalmi szükséglet, amely konkrétan egy-egy közösség vagy település érdekében jelentkezik nála. Ezért elsősorban mostmár nem szakmában, intézményekben és ezeken belüli tevékenységekben, nem szabadidős programokban kell többé gondolkoznunk. A figyelemelterelő pótcselekvések, a ráérők kulturális megbüfiztetésének korszaka (remélem véglegesen) elmúlt a magyar szabadművelődésből. Most tényleges közösségek valóságos fejlesztése a feladatunk. Szükségleteket kell kielégítenünk, érdekeket kell szolgálnunk, vagyis már nem politikailag előrecsomagolt úgynevezett értékekkel kell házalnunk.
Egy felnőtt – de infantilizált – társadalom lábadozó felállásánál és járnitanulásánál segédkező, izgalmasan vonzó felnőtt szakma tehát a mienk. Remélem e mostani elismerésnek mindezért velem együtt örülnek civil és szakmai munkatársaim, segítőim és barátaim – vagy éppen tanítványaim – Budapesttől, Pécsen, Dombóváron, Gyulajon, Cserkúton át Jászszentlászlóig vagy Zalaszentgrótig. Nekem szerencsémre nem nagyon van mostanában önállóan, csak rám vonatkozóan értékelhető munkám, emiatt úgy vélem, hogy a részemre címzett elismerés az ővelük való együttműködés, közös, közösségi munkánk értékének hivatalos megbecsülése s a tradicionális népművelésből kisarjadt új, közösségfejlesztői hivatás hitelesítése is.