A közösségi érdekérvényesítés perspektíváiról beszélget Peták Péter Mező Jánossal, Móra Veronikával, Udvarhelyi Tesszával, Sebály Bernadettel és Varga Mátéval

2021/4

25+1 éves a Civil Kollégium Alapítvány

Peták Péter ismertette, a CKA közösségszervező tevékenysége körüli kontextusról, a közösségi érdekérvényesítés jövőjéről, lehetőségeiről és a kihívásokról szól ez a beszélgetés. Hogyan írható le a közösségi érdekérvényesítés alakulása napjainkban a civil társadalom fejlődése szempontjából?[i]

Móra Veronika (Ökotárs Alapítvány) az általuk szervezett aznapi online nemzetközi konferenciáról érkezett, ahol külföldi és hazai résztvevőkkel azt vitatták meg, a választások hogyan hatottak ügyeikre, hogyan használják ki saját ügyeik köztudatba vitelére, érdekérvényesítésre, saját bázisuk építésére, állampolgárok aktivizálására. Nagy utat tettek meg a hazai civil szervezetek, hogy vannak olyan hazai szervezetek, akikkel erről beszélgethetünk, akiket ilyenre meg lehet hívni. Nagyon sokáig a szakértők arról beszéltek, Magyarországon a civil szektor érdekérvényesítő lába milyen gyenge, a karitatív tevékenységek, a szolgáltatásnyújtás a domináns. Vissza kell nyúlni a „norvég balhéhoz” (2014-2015-ben a Norvég Civil Alap elosztását végző Ökotárs Alapítványt a kormány pártpolitikai tevékenységgel vádolta meg és különböző vizsgálatokat indított – a szerk.), amikor az érdekérvényesítő szervezetek első ízben kerültek kormányzati támadás alá. A sokk mellett fordulópont volt, azt jelezte, az eddig megszokott módon nem lehet „civilkedni”, másfajta szervezkedésre van szükség ahhoz, hogy az elhanyagolt társadalmi ügyeknek legyen képviselete. Ehhez kell bázis, közösség, kommunikáció, koalícióépítés szükséges, ahol fejlődnie kell a hazai civil szektornak. Jelentős fejlődés volt az elmúlt néhány évben lett Civilizáció koalíció, közösségszervezés meghonosodott, megerősödött, de hosszú pályát kell még befutni.

Üdvarhelyi Tessza egyszerre dolgozik a Józsefvárosi Önkormányzatban és önkéntesként a Közélet Iskolájában. Mintha két különböző országban élne. Két éve dolgozik az önkormányzatban, azt hitte, aktív állampolgárok tömegei majd megrohamozzák érdekvédelmi ügyekkel, de nem, nem próbált senki érdekvédelmi kollektíve, bár a járvány rontott a helyzeten. A Közélet Iskolájából nézve meg úgy tűnik, folyamatosán mozog ez a közeg. A hatalom szemszögéből meg nem tűnik fel ez a mozgás. Egyetért, politikai fordulat volt, hatalmas dolog, hogy egyre többen, informális csoportok, civil szervezetek elkezdtek érdeklődni a választások iránt. Meglepő, hogy politikai irányban sokkal aktívabbak, például az előválasztásba jobban bekapcsolódnak az állampolgárok, mint az érdekvédelemi irányba – nincs rá magyarázata. Az biztos, a covid időszak után felélesztésre szorul a közösségszervezés, az érdekvédelem, mert ha nem csináljuk, el is felejtjük.

Varga Máté (aHang-CKA) a CKA kettős irányát említi. Vannak a nem aktivizálódott állampolgárok, a civil szféra és van a politika mezsgyéje. A kettő között, mintegy konnektorba bedugva a két ujját, a CKA a civil társadalmat aktivizálni próbálja és a politika felé terelni, elsősorban hosszútávú folyamatokkal, építkezéssel. Az aHang gyakorlatilag ugyanezt próbálja gyorsabb módon, megadja a mindennapi bekapcsolódási lehetőségeket. Itt direktbe, azonnal be tudnak lépni az emberek a politikai térbe, alakíthatják a politikai mezőt. Szükségük van a belépésre, cselekvésre, de a gyors bekapcsolódás mellett további lehetőségeket, kapcsolódást is kínálnak. Másik oldalról a politikusoknak is szüksége van arra, hogy lássanak civil aktivitást, nyomást. A kezdeteknél céljuk volt a terepi szervezés és digitális szervezés összekapcsolása is, kölcsönösen erősíthetik egymást.

Mező János (Greenpeace) nézőpontjából a közösségszervezés ráébreszti az embereket, hogy a hatalom forrása ők maguk. Ezt megtudni nagyon sok embernek, nagyon izgalmas, a civileknek jó, a hagyományos szemléletű politikusoknak veszélyes. A kilencvenes években a lobbizás uralkodott, a politikushoz odamentek emberek, azzal, hogy ez a közérdek, akkor biztos belátja. 2014 volt amikor itt Magyarországon a Greenpeace belátta, hogy jó a felülről jövő legitimáció, de az alulról jövő, a társadalmi beágyazottság a legfontosabb, amihez sok kis összegű magánadomány társul, ez a függetlenség alapja. A közösség erejét meg kell szervezni, meg kell tartani, a politikai érdekérvényesítést ügyek és koalíciók mentén összekapaszkodva, megküzdve lehet tenni. Azért nehéz, mert Közép-Kelet-Európában nem volt polgárosodás, amit most csinálunk, a XXI. századi megfelelője, a Greenpeace-nél az ökopolgárosodás. Itt van a polarizáltság témája is, amiről még érdemes beszélni.

Sebály Bernadett (CEU doktorandusz) A 90-es évektől kezdve sok érdekes érdekérvényesítés volt, de személyes példáján keresztül érzékelte, hogy a kampányokban nincsenek ott az emberek, akikről az ügyek szolnak. 2009-ben a Város Mindenkiében talált rá az érintetteket bevonó érdekérvényestésre, innen indult. A kilencvenes években sok konfliktust vállaltak fel az emberek aztán rövid időn belül betagozódtak a kialakuló non-profit szférába vagy a politikába. Kelet-Európában kétfajta változás volt, egy politikai, demokrácia lettünk és egy gazdasági, kapitalizmusba váltottunk. Kritikai szemléletből azt láthatjuk, a non-profit szféra átvállalt nehézségeket, amit a kapitalizmus teremtett, szolgáltatást nyújtott vagy védte a polgári jogokat. Az átalakulás során professzionalizálódott a civil társadalom, a szakmai érveket felvonultató szervezeteket ismertünk el tekintélynek, kiszorultak a nehéz sorsú embereket tömörítő vagy helyi érdekeket megjelenítő szervezetek. A CKA ennek ellenpólusaként visszanyúlt az érdekérvényesítéshez, a bázis megalapozásához a demokrácia visszaszerzésébe, megtartásába, építésébe.

Peták a polarizáció felvetést idézi, melynek nyomán nem maradhat már középen az ember. A civil társadalomnak lehetett volna ezt a polarizációt keresztbeívelő, közösségi kapcsolatokat ápoló szerepe, de ez lehetetlen stratégiává vált, egyúttal a civil társadalomra nézve káros, de ez a mai valóság, ami egyben nagy kihívás.

Mező János vitatkozik, ugyanakkor igaz, a civilek elleni támadás miatt polarizálódott a szféra, de vannak ellene ható stratégiák, például a környezetvédelem ilyen és a Greenpeace is ilyen hídépítő stratégiát visz. Nem jobb-bal kérdése és nem hajlandók a pártstruktúrához igazodni. Nehezebb ebben a térben a társadalmi polarizáció ellen küzdeni, de ahhoz, hogy egy-egy problémát megismertessen, a civilek is polarizálnak, a Greenpeace is. Sikerre viteléhez olyan pionír csoport kell, ami jó tudja, érti a kommunikációt és legitimációt is tud mögé építeni. Fontos, hogy ezt felüliről lefelé és alulról felfelé is kell csinálni, egyszerre kell sokakat egy ügy mellé állítani, nyomást gyakorolni és folyamatosan párbeszédben lenni. Muszáj a társadalmi polarizáció ellen küzdeni, de polarizálni is kell, hogy a konfliktust jól el lehessen mesélni.

Móra Vera nem magyar specifikumot említ. Világszerte baloldali értékek alapján szerveződnek a civil szervezetek, a civil társadalmat ezzel azonosítják. Azonban felemelkedik egy jobboldali civil társadalom, ahol nem vallják ezeket az értékeket, a populista értékeket vallják, és ugyanúgy részei a civil társadalomnak. Kérdés, hogyan építünk feléjük hidakat?

Varga Máté szerint nincs szürke zóna, egyik vagy másik oldal van, ezt a mai kormányzat teremtette meg. Ennek erőteljes hatása volt a mi civil társadalmunkra. Nagy kérdés, például emblematikus pillanat, amikor Móra Verát beteszik a rendőrautóba, hogyan reagál a civil társadalom a támadásokra? Nincs válasza, csak provokatív kérdései vannak: egyáltalán, milyen helyzetben van a civil társadalom? Mennyire vallott színt? Fel kell állni a székből, kimenni az eseményre?

Udvarhelyi Tessza szerint a civil szerveztek nem polarizáltak, inkább szuperpragmatikusak, mindenki ott érdekérvényesít, ahol tud. Egy kis szelete polarizált, inkább ügyközpontúak a szervezetek. Lehet és kell politikai állásfoglalásnak lenni, az elnyomás, a nyomorúság ellen.

Mező János szerint a magyar társadalom polarizált. A Greenpeace mindenhol ellenzékben van, mert a hatalomé az elsődleges felelősség. Globális folyamat zajlott, a világ polarizálódott, gyengült a demokrácia, véleménybuborékok jöttek létre. A kérdés, mi hogy reagálunk erre? Legyenek olyan közös pontok ennek a nemzetnek az életében, ami a jövőnk szempontjából fontos.

Sebály Bernadett is érdekes kérdésnek tartja, mikor polarizáljunk, mikor törekedjünk konszenzusra? A polarizáció már a kilencvenes évek elején elindult, a pártoldalak között nem alakult ki egy konszenzus, sok társadalmi kérdésben ezért nem is sikerült kormányokon átívelve képviselhetőt kialakítani, például a lakhatási válság megoldásában. A bal-jobb oldal közötti konszenzus azért nem tudott a kilencvenes években létrejönni, mert a régi pártállami elit legitimálva lett a rendszerváltás után, ami fokozta a feszültséget a két oldal között. A két pólus összehangolására volt egy fontos törekvés, hogy a környezeti igazságosság jegyében egy zöld pártban jöjjön létre. Ezzel párhuzamosan haladt egy nagyon durva polarizációs építkezés, a civil társadalmat aktivizálva a Fidesz 2002-től polgári köröket hozott létre, és a polarizációs törekvés nyert, 2010 után pedig csúcsra lett járatva.

Móra Veronika másik törésvonalat említ, politizálás vagy nem politizálást. „Mi civilek nem politizálunk” szólt a mondás, amire a kormánypropaganda ráerősít, hogy a tradicionális, karitatív, rekreációs az igazi civil, aki ezen túlnyúlik, az a rossz. Az érdekérvényesítő, a kritikus hangot megütő és a tradicionális ellentétpár akutabb ügy, sokkal nehezebben megugorható, mint a jobb-bal típusú civil polarizáltság. Sokat változott a helyzet az elmúlt években, bár sokat hallani, hogy „nem akarjuk, hogy politikai üggyé váljon” – de ezt naivitás gondolni. „Oké, hogy a civil ne akarjon politizálni, de mit csináljon, ha a politika civilezik?”

Mező János szerint egy civil küzdjön a céljaiért. Radikális változásokat tapasztal, a kilencvenes évek óta zöld vitákat szervez, a szolidaritás, érdekérvényestés erősítése kell: civil szív.

Varga Máté hangsúlyozta, a civil társadalomban kell politizálni, a közügyekben nem lehet semmit csinálni, ha nem lépünk bele a politikai térbe. Ezt az erőt használni kell, minél több csatornán, eszközökkel nyomást gyakorolni a politikusokra.

Sebály Bernadett szerint az a kérdés nagyon aktuális, hogy mit kezdjünk azon aktivistatársainkkal, akik most a politikában dolgoznak? Hogyan tudunk erre a lendületre rásegíteni? Probléma az is, újra és újra szembesülünk vele, hogy pont azok vonódnak ki és vonulnak be a politikai térbe, akik nagyon aktívak voltak a civil térben, nincs megfelelő tudásunk erről.

Udvarhelyi Tessza kéri: „kicsit jobban szeressetek, használjatok bennünket!” Számkivetettnek érzi magát, nem kérdezik milyen az önkormányzatban dolgozni, pedig egy lehetőség, hogy a hatalomban tanultakat átadja. Végezetül: „Csodálatos út, amit a CKA bejárt az érdekérvényesítésig, kevés szervezet tudta ezt ilyen szisztematikusan, fölfelé építkezve megtenni, gratulálok, boldog születésnapot!”

Lejegyezte: Giczey Péter

Giczey Péter, a Civil Kollégium Alapítvány szakmai vezetője, közösségszervező mentor és tréner. Főbb szakmai érdeklődése, tevékenységei a közösségi beavatkozások (közösségfejlesztés, közösségi tervezés, közösségszervezés), settlement, közösségi média, civil fejlesztés. Debrecenben él, 1994-2005 között a Csapókerti Közösségi Házat igazgatta. A rendszerváltás óta részt vesz különböző civil és szakmai szervezetek tevékenységében, 2006 óta az IFS (Settlementek és Szomszédsági Központok Nemzetközi Szövetsége) vezetőségi tagja. A Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitikai Tanszékén óraadóként közösségi munkát oktat.