Sóshartyán élni akar

Sóshartyán – melyről beszélni szeretnék – nem szülőföldem. Mintegy másfél éve nősültem be a faluba, de csak tíz hónappal ezelőtt vállaltam az első lépéseket a helyi közösségfejlesztés területén feleségem révén, ki az elmúlt év tavaszán azzal az ötletével állt elő, hogy csináljunk egy községi kalendáriumot. Tetszett a szándék. Némi együtt-tűnődés után felkerestük a Polgármesteri Hivatalt a kiadás fölvállalásának reményével, ahol is egy faluszépítő egyesület létrehozására biztattak mondván: több kéz többet végezhet – és pályázatírásra, hogy előálljon a szükséges pénz. Otthon meghánytuk-vetettük a javaslatot; feleségem egyesületi alapszabály-tervezetet és meghívókat készített, azután jó egy hét elteltével 22 fővel megalakult a ,Sóshartyáni Faluszépítő Egyesület”. Tehát 1992. április 10-ével elindult a település életében egy felülről generált önszerveződés, melyben feleségem az elnöki posztot, magam pedig a háttérsegítséget vállaltam. Ezzel megkezdődött ismeretszerzésem a faluról.

Kulturális háttér

Sóshartyán – festői környezetben – Salgótarján és Szécsény között elhelyezkedő, 910 lelket számláló kistelepülés. Etnikai okok és iskolai végzettség hiánya miatt erősen hátrányos helyzetű darabja ez az országnak. A lakosság 53%-a a cigány etnikumhoz tartozik – köztudomású, hogy a gyárak létszámleépítéseinek első áldozatai közülük kerülnek ki etnikai vagy ,vidéki” alapon majdnem mindenhol – s ebből adódóan mintegy 50%-os munkanélküliséggel kell a Polgármesteri Hivatalnak nap mint nap szembenéznie. Az állástalanok egyharmada még 8 általánossal sem rendelkezik, a másik egyharmad csupán a 8 általánost végezte el, de gyakorlatilag írni-olvasni alig tud; ez részben az oktatásnak is betudható, hiszen az 5-8. osztályt tanítók és képesítés nélküli pedagógusok oktatják jelen pillanatban. Jellemző a kulturális háttérre még, hogy az önjelölt vajda sem engedi továbbtanulni ez évben végzős – egyébként tehetséges – lánygyermekét mondván: minek ahhoz iskola, itthon is teherbe eshet. Jellemző a falunkra még a genetikai hiba, mivel a helyi cigányság körében szinte csak rokonházasságokról beszélhetünk, olyan örökletes betegségekről, amelyek részint szellemi fogyatékossággal részint korai halállal járnak, amit a 6 éves korban jelentkező, vérben levő zsírsejtelszaporodás okoz. Az állástalanok egyharmada rendelkezik szakmunkásbizonyítvánnyal, négyen érettségiztek. A felsoroltakból jól látható, hogy szinte lehetetlen számukra munkahelyet találni vagy létesíteni.
Ilyen alapon, egy lelkes kis csapattal indult tehát el egy faluarculat-alakító tevékenység.

Jókor jött segítség – kívülről

Létrejöttünket követően először településünk intézményeivel igyekeztünk jó kapcsolatot kiépíteni. Április végén, az Általános Iskolával és az Óvodával karöltve megrendeztük a madarak és fák napját, később templomi hangversenyt szerveztünk. Közben épült a kalendárium, fölkerestük és meséltettük az idős embereket, fölfigyeltek ránk, elhozták igényeiket a fiatalok, a szülők, vagyis megkezdődött az alulról szerveződés. îgy adtunk be pályázatot a Mozgókép Alapítványhoz filmklub létrehozására, ahonnan 50 000 forintot nyertünk is a működtetésére. Az Önkormányzat rendelkezésünkre bocsátotta a Művelődési Házat és vásárolt egy kimustrált 16 mm-es vetítőgépet, hogy beindulhasson a vetítés 20 forintos alkalmi belépődíjjal és 150 forintos 12 előadásra szóló bérlettel. Műsorunk két részből tevődött össze: kötelező irodalmak filmadaptációiból és klasszikus vígjátékokból. Az előbbiek mellé feladatlapokat készítettünk, amit – helyes megfejtés esetén – könyvvel jutalmaztunk.
Október közepén – magam is munkanélküli lévén – lejárt a segélyjogosultságom, a Munkaközvetítő Hivatal átirányított a helyi Polgármesteri Hivatalhoz, ahol közhasznú munkás státuszban alkalmazást nyertem. Ekkor vált feladatommá a Művelődési Ház vezetése és a könyvtári szolgáltatás. A könyvtárnak ekkor ötven bejegyzett olvasója volt. filmklub feladatlapjainak köszönhetően két hónap leforgása alatt megduplázódott ez a szám, ami az öröm mellé ürömmel is szolgált, hiszen a mesekönyvek száma alig éri el a százat, ifjúságival együtt az ötszázat, s ezeknek a java (enyhe jelzővel méltatva) is selejt.
Munkába állásommal egyidőben megkezdődött három korcsoporttal – egyesületünk szervezésében – a néptáncoktatás, melyet Hájas Tibor és Hájasné Nagy Anikó néptáncpedagógusok tartanak heti egy, illetve két órában óvodásoknak, általános iskolásoknak és középiskolás lányoknak. Ez év márciusáig erős érvágást jelentett ez a kasszánkon, mivel 46 gyermek részvételi díja csak az oktató költségeinek a felét volt képes fedezni, a hiányzó részt máshonnan kellett ideiglenesen elvonnunk. Márciusban a Szerencsejáték Rt. 70 000 forintos támogatása mentett a helyzeten, sőt egy kicsivel többre is futotta; beindítottuk hát az Általános Iskola 1-3. osztálya számára is a néptáncoktatást, hogy azok a gyermekek is hozzájussanak kultúránk ezen gyöngyszeméhez, akiknek a szülei még a kilogrammnyi kenyér árát sem tudják nélkülözni a háztartásukból.

Különben István Színjátszókör

Településünkön jelenleg két középiskolás lányokból álló csoport működik – elsősorban eszmei – támogatásunk révén: a Rozmaring néptáncegyüttes és a Különben István Színjátszókör. Mindkét csoport indult a Ki mit tud? – vetélkedőn s ez utóbbi bejutott az országos fordulóra, mely már a televízió nyilvánossága előtt fog lezajlani. Fönntartásuk érdekében pályázatokat nyújtottunk be, de egyelőre a pénz reményén kívül másunk nincs.
Az elmúlt év novemberében elkezdtünk egy tizenkét hónaposra tervezett foglalkozássorozatot Miről mesél e népmese? címmel. Ugyanekkor megkezdtük egy augusztusra tervezett Néprajzi-honismereti tábor szervezését-előkészítését. Itt szeretnénk a helyi kulturális értékeket tudatosítani, a magyar és a cigány hagyományok eredetét megvilágítani.
Jelen pillanatban néhány

hosszú távú program

kidolgozásán fáradozunk. Az Esély Alapítvány a falu területén egy vályogverő üzemet készül beindítani, illetve – jódaqua-forrásra építve – idegenforgalmat létrehozni. Mi ezzel párhuzamosan szeptembertől Életmód-tanfolyamot indítunk – elsősorban cigány – fiatal nők számára, ahol is kézműves jellegű tevékenységeket oktatnánk, illetve az egészségügyre koncentrálnánk, hogy a fent vázolt helyi viszonyokat kimozdítsuk a kátyúból, elinduljon egyfajta urbanizáió.
Sóshartyán többszörösen hátrányos helyzetű, de úgy vélem, egyesületünk létrejöttével elindult egy folyamat, megszületett egy közösség, mely elkezdte kinevelni az ,alközösségeit”, elindult valami a XXI. század felé vezető úton. Reméljük, cselekvőkészségünk évtizedekre töretlen marad.