“Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.”
(Mécs László verse)

1989 februárjában – amikor meghallottam, hogy megalakult a Magyar Cserkészszövetség – azonnal hozzáfogtam Kőtelken a csapat megszervezéséhez. Hát bizony volt baj kezdetben, több mint elég.

Először is: a községben soha nem volt cserkészet. Még akkor sem, amikor a háború előtt szerte az országban virágzott a mozgalom. Másodszor: azok a szülők, akiknek gyermekeiből végül is szerveztem a csapatot, még nem éltek akkor, amikor betiltották a mozgalmat. Ők tehát nem tehetnek arról, hogy soha nem hallottak a cserkészetről. Az igaz, hogy a betiltás – 1948 – óta nem is volt szabad beszélni a cserkészetről. Harmadszor: volt ám ellenpropaganda is, méghozzá nem is gyenge. A legjobb két cserkészem azért lépett vissza, mert kaptak “figyelmeztetés”-t, hogy “esetleg rosszabb lesz a bizonyítványuk”. Volt olyan ellenérv is, hogy “a tanár úr is hordta a piros nyakkendőt, most meg már zöldre cserélte”? De volt ennél rosszabb is. Cserkészjelöltjeimet gúnyolták, csúfolták, nem egy esetben megszégyenítették. A szervezés ennek ellenére folyt tovább. A kezdeti buktatók igen sok időt vettek el a csapat életéből. Végül 1989. június 7-én, a Tisza partján 12 gyerekkel megalakítottuk a cserkészcsapatot.
A gyermekek érdeklődése óriási volt, s szinte még ma is tart. Egyszerre mindent tudni akartak a cserkészetről. Az első összejövetelek tulajdonképpen mesélésből álltak. Én meséltem nekik az én régebbi cserkészéletemről. Az idő telt. Sok játékkal, tanulással. Mivel az alakulás a Tisza-parton történt – gondoskodnom kellett, méghozzá haladéktalanul, valamiféle “otthon”-ról. A római katolikus plébánia sietett a segítségemre. A kissé romos állapotban lévő “volt kántorlakás”-t adta át ideiglenes használatra a csapat otthonának. Az “otthonalapítás” nevelési hatását érdemes lenne külön tanulmányban feldolgozni. A gyerekekkel és azok szüleivel – nem egy esetben nagyszüleivel – a lakást tapasztottuk, meszeltük, szóval rendbe tettük. A fiúk részére egy barkácsműhelyt rendeztünk be a régi kamra helyiségben. A konyhát a lányoknak rendeztük be, majd a szobából csináltuk meg az oktatótermet vagy klubszobát. Megkezdődött a tanulás. Felkészülés a próbázásra, az avatásra.
Kidolgoztuk az éves tervünket is. De a terv végrehajtásához bizony pénzre volt szükség. Első ténykedésünk volt a hulladékgyűjtés beindítása. Ez több mint 3000.- Ft-ot hozott. A Szolnok megyei Néplap hírt adott rólunk a megyének. A Jászkun Horizont 10 000.- Ft-ot adott. Berendeztük a fiúk műhelyét szerszámokkal, a lányok konyháját edényekkel. (Persze, csak a legszükségesebbekkel.) A munka beindult. Aztán következtek a pályázatok. Az Országépítő Alapítvány 40 000.- Ft-ot, a Duna Alapítvány 20 000.- Ft-ot, az Oktatási Minisztérium 50 000.- Ft-ot, a Soros Alapítvány 50 000.- Ft-ot, a Községi Tanács 10 000.- Ft-ot adott a csapat támogatására. Itt említem meg, hogy a Községi Tanács elnöke – a jelenlegi polgármester – kezdettől fogva pártolta és pártolja a csapat munkáját.
Közben folyt a munka. Az összejöveteleket minden hét szombatján tartjuk, reggel 9 órától általában 12 óráig, bár néha – a gyermekek kérésére – még tovább is. A speciális foglalkozások hét közben, esténként zajlanak (szereptanulás).
A végzett munkák felsorolása helyett egy kis ízelítő eddigi programjaikból.
Játéktanulás (magyar népi játékok, cserkészjátékok), kirándulás, énektanulás (magyar népdalok, cserkészdalok), sátorverési ismeretek, tűzrakás (tábortűz, pásztortűz), horgászversenyek, járőrözés a Tisza-parton (a víz tisztaságának megőrzése), gyalogtúrák, kerékpártúrák, akadályversenyek, tájékozódási versenyek, útjelek, sípjelek, karjelek, kertápolási munkák (faültetés), játékkészítés, könyvtárrendezés, régi mesterségek megismerése, főzőtanfolyam leányoknak stb.
A nyári táborozás:
Mivel a pénzeszközöket korábban megszereztük, szükséges volt a tábori felszerelések beszerzése. Ez volt az első cserkésztábor. Erre úgy kellett felkészülnünk, hgy örök időkre emlékében maradjon minden résztvevőnek. A táborban dőlt el, hogy év közben hogyan végeztük a munkánkat. Mindazt, amit évközben tanultak a gyerekek, itt kellett alkalmazniuk. A Sík Sándor-féle pedagógiát alkalmaztuk. Vagyis: nem volt a táborban parancs vagy utasítás – hanem mindent a gyerekeknek kellett kitalálniuk, felfedezniük, hogy ezáltal pontokat szerezzenek. A pontverseny a tábor egész ideje alatt folyt, s a tábor végén értékeltük az eredményeket. A nevelési módszer tökéletesen bevált. A gyerekek saját maguk keresték meg a munkát; takarítottak, díszítettek, építettek, s igyekeztek minél több pontot összegyűjteni. A vezetőknek állandóan résen kellett lenniük, hogy a versenyt kézben tudják tartani. Soha szebb feladatot nem kívánok. Összegezve: a tábor nagyon jól sikerült.
Úgy érzem, hogy ezért a munkáért érdemes volt élni. Sikerült a kezdetben 12 főből álló csapatból 24 fős kis csapatot szervezni, s ezekből a gyerekekből becsületes, hazaszerető ifjakat nevelni.
Terveink
Újabb gyerekek jönnek, őket is ki kell képezni, nekik is élményeket kell nyújtani. De a meglévőknek is van feladatuk. Készülnek a második próbára. Közben megszerezhetnek néhány különpróbát is. Tervbe vettük a lányoknak a varrótanfolyam megrendezését. Ezt a tanfolyamot télen fogjuk tartani, képzett varrónő vezetésével. A fiúk részére műhelymunka lesz, s itt virágkarókat, viráglétrákat fognak készíteni, részt vesznek a beinduló önképzőköri foglalkozásokon, megalakítjuk a “kőtelki cserkész” labdarúgócsapatot, a fiúk a télen megtanulnak korcsolyázni.
A felsoroltakon kívül kiegészítjük a sátorparkunkat a legszükségesebbekkel, beszerezzük azokat a felszerelési tárgyakat, melyek a táborozáshoz nélkülözhetetlenek, s készülünk a nagy “erdélyi tábor”-ba. Szeretnénk jövőre a Hargitán táborozni.
Tanácsadás mindazoknak, akik szeretnének valamit tenni, de nem tudják hol kell megkezdeniük.
Minden kis településen lehet (és kellene is) cserkészcsapatot szervezni. Mindössze 12 gyerek és egy olyan felnőtt szükséges hozzá, aki szereti a gyerekeket és jót akar nekik. Ha megvan a létszám, engedélyt kell kérni a Magyar Cserkészszövetségtől (Budapest XII., Nagy Jenő u. 5. V. em. 505. Levélcím: Budapest, Pf. 398. 1519) A cserkész témájú könyveket a Szent István Társulat adja ki Budapesten. Cserkészegyenruhát a cserkészboltokban lehet beszerezni. Budapesten a Pannónia u. 22-ben, de található még Egerben és Keszthelyen is. (Szabadság u. 5.)
Aki pedig szakmai tanácsot akar kérni, forduljon e cikk írójához, aki örömmel és tiszta szívvel segít mindenkinek, akinek kedves a cserkészet.