A közösségi alapú szolgáltatások példaértékű gyakorlatai

Kezdőlap / Korábbi lapszámok / Parola 2018/3 / A közösségi alapú szolgáltatások példaértékű gyakorlatai

A közösségi alapú szolgáltatások példaértékű gyakorlatai

A Közösségfejlesztők Egyesülete 2018 februárjában – az EFOP 5.2.2-17 program támogatásának köszönhetően – egy 2 éves projektbe kezdett, „Közösségek szolgálatában – kistelepüléseken” címmel. A pályázat célja a közszolgáltatások hozzáférhetőbbé tétele – e tág témából mi a kistelepülésekre, és a közösségi alapú szolgáltatásokra koncentrálunk. A kistelepülésekre, mert itt érezzük a legnagyobb esélyegyenlőtlenséget nem csak abban, hogy a lakosság nehezen (vagy egyáltalán nem) jut hozzá a nagyvárosokban megszokott szolgáltatásokhoz, hanem abban is, hogy az itt dolgozó szakemberek különösen leterheltek. S a közösségi alapú szolgáltatásokra, mert ezen az erőforrás-hiányos terepen a szakmai és lakossági együttműködésekben eddig jórészt kihasználatlan erőforrást látunk.

Tevékenységeink jó része a Gönci járáshoz (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), az itt dolgozó szakemberekhez és döntéshozókhoz kötődik, de a hazai partnereken kívül külföldi partnerekkel is együttműködünk. Az alábbi írásból az is egyértelművé válik majd, hogy eredményeink a járásban dolgozóknál szélesebb szakmai körnek szólnak.

A projekt egyik tevékenysége jó gyakorlatok gyűjtése és leírása, illetve meglátogatása, ugyanis magyarországi tanulmányutakat szervezünk a helyi szakemberek számára. E példaértékű gyakorlati munkákkal szeretnénk a Parola olvasóit is megismertetni, így a következő számokban igyekszünk bemutatni a közösségi megoldások sokszínűségét, és inspirálni olvasóinkat gyakorlati munkáik megújítására.

Sorozatunkban tehát a közösségi alapú szolgáltatások, illetve a közösségi alapú működés példaértékű gyakorlatait mutatjuk be, érdemes ezért tisztázni, mit is értünk e fogalmak alatt. A közösségi alapú működés/ szolgáltatás – értelmezésünk szerint – egy adott lokalitáshoz kötődik (helyi); személyes, illetve helyi szükségletekre és erőforrásokra épít; partnerekkel dolgozik egyenrangú, aktív viszonyban, nem passzív (és a rendszerből adódóan inkompetensnek tekintett) kliensekkel, felhasználókkal, látogatókkal; intézményi – szolgáltatói körben is együttműködéseket épít, partnerségben dolgozik; mind egyéni, mind közösségi szinten a belső erőforrásokat mozgósítja.

Mag-ház – közösségi színtér működtetése konzorciumi együttműködésben

Elsőként a Mag-ház példaértékű gyakorlatát szeretnénk bemutatni. A Mag-ház egy közösségi tér Komárom város Koppánmonostor városrészében, melyet hat civil szervezet működtet, konzorciumi együttműködésben. Ezt a közösségi alapú működés példaértékű gyakorlatának tartjuk, mert ez a település(rész)hez kötődő közösségi tér a bázisa a helyben és a térség más településein végzett közösségfejlesztő munkának – a közösségi tér éppen e folyamatok eredményeként jött létre. A ház helyi igényre reagálva, a helyiek önkéntes tevékenységével épült fel. A közösségi tér működtetését több civil szervezet konzorciumi, illetve társult szervezeti együttműködésben valósítja meg. A Mag-ház működésében demokratikus elveket követ, mind a működtető szervezetek, mind a munkatársak és önkéntesek szintjén. Teret ad az alulról jövő kezdeményezéseknek, támogatva azok megvalósulását, de megtartva a kezdeményező autonómiáját.

Mészáros Zsuzsa és Monostori Éva (balról jobbra)

A Mag-ház története

A ház tulajdonosa az Élettér Egyesület, működtetője a Komárom Környéki Civil Társulás (alaptevékenyége a járásban szakmai és térségi hálózati munka, ifjúsági, közösségfejlesztői munka, a civil társadalom építése). A gyakorlatban a működtető az – e két szervezettel együtt – 6 szervezetből álló konzorcium, melyek szorosan kötődnek egymáshoz. (A tulajdonos egyesületből önálló szervezetté vált egyesületek, országos szakmai egyesület, melynek meghatározó tagja a tulajdonos egyesület, illetve a térségi civil társulás, melynek a konzorciumot alkotó szervezetek is tagjai. A szervezeti egyéni tagságok, vezetőségi funkciók, az önkéntesek köre is részben fedi egymást.) Így az együttműködés nagyfokú bizalmon alapul.

A konzorciumnak 3 tagú vezetősége van. Ennek a testületnek a tulajdonos és a működtető szervezet elnökén kívül egy választott tagja van, illetve ügyvezetője, aki az operatív működést biztosítja: Monostori Éva, közösség- és településfejlesztő szakember, civil és ifjúsági szakértő.

A konzorciumi szervezetek mellett társult szervezetek is kapcsolódnak a Mag-házhoz: bizonyos rendszerességgel jelen vannak a házban, a rendezvényeik egy részét itt tartják, és valamilyen formában támogatják is a házat.

Kezdetben, amikor a civil szektor támogatása még erős volt, a szervezetek a ház támogatását beépítették saját költségvetésükbe. Ma ez már kevésbé meghatározó, egyéb állami programtámogatások (hajléktalanok foglalkoztatása, ételosztás) váltak fontossá, de idővel ez is változhat. A bevételek között szerepel még a közösségi házi tevékenység, jellemzően a részvételi díjas nyári táborok. A kiadások között nem tipikus, hogy a ház biztosítást köt az önkéntes ellátandó munkájára és az önkéntes személyére.

A működés pénzügyi hátterének biztosítása és a szabályos működés érdekében a konzorciumi és a társult szervezetek adminisztrációja és könyvelése a Mag-házban, illetve a Mag-házon keresztül történik.

A Mag-ház kb. 11 alkalmazottja és velük együtt kb. 50-60 önkéntese általában több konzorciumi szervezethez is kötődik valamilyen módon (pl. az egyiknek alkalmazottja, a másiknak önkéntese).

A házban a munkatársak (a fentieken kívül a hajléktalan programban részt vevő 10 foglalkoztatott) és önkéntesek egyenrangú partnerként dolgoznak egy demokratikus légkörben. Van egy 5 fős munkatársi stáb, tagjai az adminisztrációt végzik, de ezzel együtt sincsenek lehatárolt munkakörök: mindenki azt a feladatot végzi, amire aktuálisan szükség van – és mindezt nagyfokú önállósággal, nem „kézivezérléssel”. Stratégiai döntésekben a konzorciumot alkotó egyesületek elnökei, valamint a meghatározó munkatársakból álló stáb közösen dönt. A civilséghez, illetve a közösségfejlesztéshez kapcsolódó kérdésekben a szakértő ügyvezető igyekszik érvényesíteni a szakmai szempontokat.

A munkatársak és önkéntesek számára nincs formális menete a feladatok és a munkamód betanulásának, „megtanulják, mint a gyerek a nyelvet”. Ugyanakkor az ügyvezetőtől nagy energiaráfordítás igényel a korábban más környezetben munkatapasztalatot szerzett munkatársak és önkéntesek „átszocializálása”: a „furkálások” és a másik legyőzésére épülő munkamód megszüntetése. Ez a törekvés nem mindig sikeres, ilyenkor a közösség megválik az érintett munkatárstól.

A munkatársak munkaidejének beosztása is a bizalom elvére épül: alapvetően jelen kell lenni és elvégezni a feladatot. A hiányzásokért (pl. magánügy-intézés) nem kell engedélyt kérni, a munkatársak egy naptárban jelzik a tervezett távolléteiket, ez így átlátható a kollégák számára, akik ez alapján tudják tervezni a munkát.

A munka koordinálásának bevált rendszerét még nem sikerült kialakítani, a munkamegbeszélések rendszertelenek – a sűrű időszakokban a „tűzoltás” felülírja az ésszerűséget.

A konzorciumi és társult szervezetek bizalomban együttműködve működtetik a házat, részesülve ennek felelősségéből és erőforrásaiból: kulcsuk van a házhoz, jogosultak a ház buszának vezetésre, a teherautó használatára, a sörpadok kölcsönkérésére. A koordináció a lehető legegyszerűbb módon történik: egy falinaptárra vezetik fel igényeiket a szervezetek, így könnyen átlátható a ház és eszközök foglaltsága.

A Mag-ház működése – a francia modell

Mielőtt ezt a működésmódot részletesen ismertetnénk (mely a Franciaországban működő civil közösségi házak gyakorlatán alapul, ezért francia modellnek is hívnak), tekintsük át az utat, mely a Mag-házat alapító Élettér Egyesület megalakulásán át egy újabb, a francia modell szerint működtetendő közösségi tér megalapításáig vezetett.

A Mag-ház története nem mesélhető el Monostori Éva története nélkül. Népművelőnek készült, vegyésznek tanult, képesítés nélküli tanítóként dolgozott Komáromban, itt fontos helyi kapcsolatokat épített. Kisgyerekes anyaként „elkérte” nyárra a művelődési házat családi és gyerekprogramokra. Ezzel az előzménnyel vették fel az intézményhez, ahol később igazgatóhelyettes, majd megbízott igazgató lett. A – részben a művelődési ház csoportjaiból alakult – civil szervezetek segítése is hozzá tartozott – a tapasztalatok és kapcsolatok másik része innen jön. A művelődési ház iskolázta be a 1,5 éves megyei közösségfejlesztő tanfolyamra (az inspiráció és tudás újabb forrása) – az itt végzettekkel alapította meg az Élettér Egyesületet 1997-ben.  Az országos tapasztalatszerzésen túl Franciaországban is tanulmányozta az ifjúsági közösségfejlesztést, a civil közösségi házak működését. Amikor az egyesület 2006-ban a közösségi tér építésébe kezdett, egyértelmű volt, hogy a Mag-házat az alábbiakban részletezendő francia modell alapján szeretnék működtetni.

A házzal párhuzamosan az egyesület is épült, s megerősödött tevékenységei, csoportjai önálló egyesületté váltak, s magját adták annak a konzorciumnak, mely a ház működtetésére szerződött. A ház 20 éves története során nem csak a tevékenység, a konzorcium is változott: kiváltak azok a szervezetek, amelyek a városvezetéssel nem vállalták fel a konfrontációt, s a házhoz lazábban kötődő szervezetek vagy eltávolodtak, vagy társult szervezetként kapcsolódtak „külső” taggá és így támogatókká. A Mag-ház mellett jelenleg épül a városközpontban egy új közösségi tér, az ART-Tér. Az új közösségi tér tevékenységeiben és bevételi rendszerében új formát képvisel majd, működtetésében azonban ugyanúgy a francia modellt veszi alapul.

A Mag-ház minden tevékenysége, programja valamelyik konzorciumi szervezethez tartozik. A ház természetesen a kívülről jövő kezdeményezéseket is befogadja, biztosítva a kezdeményező egyén, vagy civil társulás autonómiáját. Kifelé mindez – tudatosan – nem jelenik meg, a látogatók mindent a Mag-házzal azonosítanak.

A konzorciumi működésben a szervezetek egymást erősítve vannak jelen. Nem elvárás, hogy a szervezetek egyenlő mértékben támogassák a házat, hiszen méretük, jellegük is különböző. Ez az együttműködés nem csak a ház működtetésében jelenik meg, tevékenységeik is egymásra tudnak épülni. A helyi hagyományok őrzését célul kitűző Komáromi Talpasíjászok Közhasznú Egyesület például az ártéri gyümölcsös génmegőrzése céljából közösségi gyümölcsösöket hozott létre. A gyümölcsösök gondozását és a gyümölcsök feldolgozását a Mag-ház foglalkoztatási programjának alkalmazottai végzik. A gyümölcsösökkel kialakuló közösségi terekre a művészeti tábor tevékenységeként padok, a raklap táborban élő csocsópálya készült. Egy másik példa az Élettér Egyesület közösségfejlesztő munkája az ácsi cigány szegregátumban, ahol a fiatalokkal a Komáromi Zenész Egylet kezdett foglalkozni.

Az elért eredmények

A házban dolgozó munkatársak és önkéntesek számára ez a munka egy közösségi tanulási folyamat, melyben a demokratikus munkamódot és az autonóm munkavégzést tanulják meg. (Sajnos hozzá kell tennünk: nincs még tapasztalat arról, hogy az innen kikerülő és nem ilyen elvek alapján működő, „hagyományos” munkahelyre bekerülő fiatalok hogyan tolerálják a merev korlátokat.)

A helyi közösségből sokakat sikerül megszólítani és bevonni a ház használatába, ezzel bővítve a demokratikus működésmódról való közösségi tanulásban részt vevőket, s demokratizálva közvetett módon a helyi közösséget. Fontos eredmény, hogy a ház egyben helyi foglalkoztató is, illetve hogy szociális tevékenységeivel (pl. ételosztás) is támogatja a helyi közösséget. A Mag-ház a bázisa a helyi közösségfejlesztő tevékenységnek, így annak konkrét, mérhető eredményei (pl. faragott padok) és nem mérhető eredményei (pl. a helyi identitástudat erősödése) is ide sorolhatók.

A konzorciumot alkotó szervezetek szintjén az a legnagyobb eredmény, hogy sikerül egy olyan modellt működtetni, amelyben minden szervezet autonóm, miközben a házat együttműködve, közösen működtetik.

Betűk méretezése
Kontraszt