Kategória archívum: Repertórium

Integráció és önállóság a Ravasz Róka-program segítségével a stockholmi Rinkebyben és a budapesti Magdolna negyedben

A svéd társadalom az utóbbi évtizedekben drámai változáson ment át. A tömeges bevándorlás következtében átalakult a meglévő társadalmi struktúra, a régi keretek felpuhultak, hogy helyet adjanak egy új, multikulturális formának. A svéd társadalom egyik legfontosabb és legnehezebb feladata napjainkban, hogy újradefiniálja önmagát, és ne csak tiszteletben tartsa az egyes kultúrákat, de szerves részt is biztosítson számukra, közösséget vállaljon velük. Ennek szellemében, az integráció és az elfogadás mentén számos állami és civil kezdeményezés született az elmúlt időszakban, ezek egyike a Ravasz Róka-projekt.

(tovább…)

Tégy egy részt az egészhez! Kampány az állampolgáriságért és a demokráciáért!

  

Részvétel a tanulásban – az erdei iskola

„Vándor, ki betérsz pihenni, itt úgy akarj majd élni, tudj a halandókkal beszélni, mindenkitől nevét kérdezni, mindenkinek szívét érezni, lelkedből osztani virágot, tegezni az egész világot, megsimogatni, ami állat, érinteni minden fűszálat, imádni végtelen kedvvel a napot, ha fellángol reggel, és énekszóval összejönni, az esti csillagnak köszönni, mindenkor békességgel telni, s testvéri csókkal hazatérni.”(Kulcsosház felirata Királyházán, Szép Ernő nyomán)

(tovább…)

Gondolatok a korai szocializációról a közösségfejlesztés tükrében

Közösségfejlesztők sokéves tapasztalata – amit a terepkutatások is alátámasztanak –, hogy a magyar társadalomban hiányoznak a demokratikus értékek, a civil felelősségvállalás, a társadalmi részvétel. Mivel kultúránknak nem sajátja, hogy az ember egy lokális közösség tagjakéntA „tag” – a szó eredeti értelmében – egy élő organizmus cselekvő, aktív része. (is) definiálja önmagát, ezért fordul figyelmünk a gyermekek, a korai szocializáció felé. A szocializáció alatt azt a folyamatot értjük, melyben a biológiai egyed társadalmi lénnyé válik. A közösségfejlesztés célja, hogy az egyének – a gyermekek is – átéljék, tudatosodjon bennük, hogy tagjai a helyi társadalomnak, helyi közösségnek, amiért felelősséggel tartoznak. Ennek érdekében közösségfejlesztőként bizonyos tudásokat, értékeket, készségeket (pl. együttműködés, szolidaritás, részvétel, önkormányzás) szeretnénk tanítani, közvetíteni annak a korlátnak a tudatában, hogy a kulturális környezet, a szocializációs színtér (család, iskola, kortárscsoport) nem ebbe az irányba hat; vagyis az árral szemben kell eveznünk. Ahhoz, hogy e szocializációs tevékenységünkben hatékonyak tudjunk lenni, meg kell értenünk, hogy hogyan gondolkodnak és tanulnak a gyermekek, milyen fejlődési stádiumokon mennek át.

(tovább…)

A közösségi tanulás és egyéb, a közösségek épülését támogató kezdeményezések a roma lakosság körében

…Nem tudom az előadást visszaadni a cikkben, ezért a témát fejtem ki az előadás anyagából kiindulva... Azt vettem észre, hogy nem tudok ugyanúgy beszélni és írni. Egy dolog beszélni a témáról értő közösség számára, és másféle kontextust hoz elő az írás, még ha a Kunbábonyban elhangzottakból indulok is ki.

(tovább…)

Születésnapi köszöntő

Elhangzott a Civil Kollégium Közösségi Ház 10. születésnapjára, a IV. Nyári Egyetem keretében rendezett ünnepségen, 2007. július 27-én, pénteken déli 12 órakor.

Közösségi tanulás és fejlesztés

„A szocializáció funkciója azt a folyamatot jelöli, mely során a társadalom vagy annak valamely alapvető társadalmi egysége átadja az uralkodó tudást, társadalmi értékeket és viselkedési mintákat a társadalom tagjainak. A folyamat során az egyén elsajátítja azt a fajta életmódot, amely az ő társadalmára, nem pedig valamely más társadalomra jellemző. A folyamat különösen az életciklus elején észlelhető, illetve bír meghatározó fontossággal, de az egyén életének egészére kiterjed.” (Warren 1963)

A fiatalkori szocializáció és a helyzetbe hozás lehetőségei a közösségi tanuláson keresztül

„Bolygónk jövője a világ fiataljainak hatalmas energiájától, lelkesedésétől és elkötelezettségétől függ… A fiatalok helyi közösségeikben nem csak problémaként, hanem problémamegoldóként is képesek jelen lenni.”

(tovább…)

Kamaszparlament avagy a demokrácia iskolája

Az Őrhegy Egyesület – tagjai önkormányzatok, civil szerveztek, magánszemélyek – kezdeményezésére1996 tavaszán alakult meg Ózd térségében a Kamaszparlament, a 10–18 éves fiatalok ifjúsági szervezete. A Kamaszparlament létrehozásával az volt a szándékunk, hogy a fiatalok aktívan bekapcsolódjanak az érintett települések életébe, mindezt úgy, hogy megismerjék a demokrácia játékszabályait, tisztában legyenek és elfogadják, hogy a jogok mellett kötelességek is vannak, önállóan csak akkor cselekedhetnek, ha felelősséget is vállalnak tetteikért. Az elmúlt évek azt is bebizonyították, hogy együttműködés és közösség nélkül nem lehet eredményt elérni. (tovább…)

Működő demokráciát csak a fiatalok tudnak majd teremteni

Igaz, nagyon sokára, gondolom már elég régóta, mióta ránk szakadt ez a nem remélt rendszerváltozás. Persze nem az a baj, hogy ’ránk szakad’, mert bár jött volna korábban, például ’56-ban! Avagy bár alakult volna úgy sorunk, hogy nem jönnek be az oroszok annakidején! – vagy ha bejöttek, hát ki is mehettek volna! Tudom, hogy történelmietlen ilyeneket nemcsak leírni, hanem még elgondolni is, ám valahogy feltűnően és markánsan érzékeltetni szeretném, hogy az elmúlt ötven év (mondhatnám: az életem!) alatt kellőképpen összekeveredtek, immár egészen mást jelentenek a szavak, mint bárhol másutt Európában. Szinte mindennek más értelme lett, hogy leplezni lehessen a kizsákmányolt, a gyarmati állapotot, hogy a lakájok ne parancsvégrehajtónak, hanem progressziónak tűnjenek. És ennek a velünk élő múltnak még mindig nincs vége, hiszen büntetlenül beszélhetnek felelős vezetők ma is össze-vissza, gondoljon pártállása szerint bárki bárkire, nyilván mindegyikünk másra. Ebben az ötven esztendőben veszett el végképp az a mérték, amihez képest igaz vagy hazug, helyes vagy helytelen bármi is. Az a „mérték”, ami szerint valamikor még mindenki, akár például a Pál utcai fiúk egyaránt és egyformán tudták, hogy mi micsoda, s hogy az jó-e vagy rossz. És bár csak a magam nevében beszélhetnék, mégis úgy gondolom, hogy az én korosztályom ezt az elveszett mértéket már nem találja meg soha. Látom, hogy a nálam némileg fiatalabbak is alig. Talán majd csak a mai gyerekek, akik mindegyike még hasonlóan reagál az igazra vagy a hamisra, a helyesre vagy a helytelenre. Ők még tudnak valamit, amit mi felnőttek elveszítettünk. Vagy elvették tőlünk? – ma már szinte mindegy.

(tovább…)