2026 májusában egyhetes tanulmányúton vettek részt Finnországban az ELTE oktatói és hallgatói. Az Erasmus Blended Intenzív Program (BIP) keretében három ország négy egyeteméről érkeztek csoportok Lahtiba és Helsinkibe, hogy megismerhessék a helyi szociális munka lehetőségeit és kihívásait. Dudok Dávid beszámolója.

Nemzetközi együttműködés

Utazásunkat mintegy féléves folyamat előzte meg, amely során négy felsőoktatási intézmény munkáját hangoltuk össze. A programban érintett egyetemek (a finnországi Lahti LAB University of Applied Science, a német Hochschule Neubrandenburg és az Evangelische Hochschule Berlin, valamint az ELTE Társadalomtudományi Kar) oktatói és hallgatói nagy várakozással és izgalommal vágtak neki az idei egyhetes látogatásnak, melynek témájául a családsegítő szolgáltatások lehetőségeit és kihívásait választották. A hét témájának kialakítása az érdekelt felek bevonásával, több egyeztetést követően történt –  ez nagymértékben segítette a kapcsolódást a közös munkához.

A felkészülés része volt egy online találkozó (virtuális komponens), amely során a programban résztvevők megismerkedhettek egymással, röviden megoszthatták a szociális és közösségi munkához fűződő érdeklődési területeiket, az általuk tapasztalt kihívásokat. Hallgatóink rövid prezentációkat is készítettek a családsegítéssel kapcsolatos szolgáltatások kihívásairól, melyeket a finnországi program negyedik napján mutattak be a többieknek.

A tervezés és szakmai előkészítés után kezdődhetett a mobilitás fizikai része: május 17-én elindultuk Finnországba, másnap pedig elkezdődött a hivatalos program a Lahti egyetemen.

Egyetemi élet Lahtiban, és a titokzatos “sisu”

Lahti, a körülbelül 120 000 fős város Helsinkitől mintegy 100 kilométerre északkeletre fekszik, és bár Finnország egyik legősibb települése, városi ranggal mindössze pár évtizede rendelkezik. A korábbi ipari központot napjainkban már inkább tiszta ivóvizéről, tudásközpontú vállalatairól, egyeteméről, illetve az Alvar Aalto által tervezett templomáról ismerik. Egy korábbi bútorgyár épületegyüttesében kapott helyet a mintegy 10 000 hallgatót számláló, 5 karral rendelkező (például biomérnököket, informatikusokat, tervezőket és szociális szakembereket képző) főiskola. Idegenvezetőink, Juha Rosslakka és Marika Nolta (a helyi Társadalomtudományi Kar oktatói) lelkesen meséltek az intézmény rendkívül széleskörű, finn és angol nyelvű, alap- és mesterszintű képzési portfóliójáról, illetve a távoktatással kapcsolatos meglepően pozitív tapasztalataikról.

Már az első napon megismerhettük a főiskola egyik legfontosabb terét, a közösségi szolgáltatásokat nyújtó központot, ahol mindenkit örömmel látnak, aki szabadidejében szívesen kapcsolódna társaihoz. Egy jól felkészült, fizetett szakemberekből és önkéntesekből álló csapat szervez itt közösségi programokat az egyetem polgárai számára, és ami talán a legfontosabb: támogat mindenféle alulról jövő közösségi kezdeményezést. Az egyetem épületében jó egyensúlyban vannak a remekül tervezett és jól funkcionáló közösségi terek, valamint az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas csendes szobák, “búvóhelyek”. A közösségi központ facilitátorai igyekeznek megszólítani minden hallgatót, sok önkéntesük egyszerűen csak “ott ragadt” a csapatban egy-egy találkozó után. Az intézményben felismerték, hogy a praktikus közösségi terek hozzájárulnak a hallgatói teljesítmény növekedéséhez, illetve, hogy az elmagányosodás elleni küzdelem fontos eleme a modern felsőoktatásnak. A bevonás különösen fontos a bevándorló családokkal és hallgatókkal kapcsolatban, hiszen ők itt is jelentős segítséget kapnak a beilleszkedéshez.

A reflexiókra épülő oktatási gyakorlat végigkísérte a Lahti egyetemen tett kétnapos látogatásunkat. Rövid, tényeket közlő, gondolatébresztő előadásokat követően igen bő időkeretben volt arra lehetőségünk, hogy kiscsoportokban feldolgozzuk a hallottakat és látottakat, majd ezeket a reflexiókat egymással is ismertessük. Egy alkalommal például Piia Suolaja tapasztalati szakértő mesélt szociális és mentálhigiénés szolgáltatásokkal kapcsolatos munkájáról. A szakember rövid előadása után lehetőségünk nyílt arra, hogy saját tapasztalataink és kihívásaink mentén gondoljuk tovább a hallottakat. Így derülhetett fény például a résztvevő három ország szociális ellátórendszerének eltéréseire, a jóléti állam formáinak különböző megjelenéseire, valamint hangsúlyt kapott az ország- és területspecifikus problémák, kihívások artikulálása is. Például a mentális problémákkal küzdő emberek teljesen más szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz férhetnek hozzá Finnországban, Németországban és Magyarországon az eltérő jogszabályi környezet miatt.

A késő délutánok és esték Lahtiban a város és a helyi kultúra felfedezésével teltek. Finn házigazdáink gondosan ügyeltek a szakmai, kulturális és szabadidős programok egyensúlyára. Így ismerhettük meg a finn szaunakultúra részleteit, illetve egy kis játékon keresztül vezettek be minket a “sisu” (ejtsd: ‘szíszu’) rejtelmeibe. Ez a rendíthetetlen kitartás, kurázsi és elszántság, amely a finnek élethez való hozzáállását jellemzi, nagyban meghatározza a finn kultúrát és a nemzeti történelmet is. A finnekben rejlő “sisu” az életerő, a cselekvés, a kitartás és a bátorság szimbóluma.

A jóléti állam nyomában

Nem titkolt szándékunk volt, hogy látogatásunk során megismerhessük a finn jóléti állam egyes elemeit, az állami redisztribúciós rendszer logikáját, a rászorulóknak nyújtott támogatások és szolgáltatások természetét, minőségét. Bár vendéglátóink több esetben is szűkszavúnak bizonyultak ebben a tekintetben, az alapokat sikerült megértenünk. Finnországban egy kiterjedt, jól finanszírozott szociális ellátórendszer működik, a köz- és felsőoktatás mindenki számára ingyenesen elérhető, az állami egészségügyi szolgáltatások az ország minden területén élők számára könnyen hozzáférhetőek. Ezt az igen bőkezű, szociális biztonságot nyújtó ellátórendszert és a családtámogatásokat a magas adókból finanszírozza a finn állam.

Kihívásként említették, hogy az Európai Unión belül jelenleg Finnországban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta a teljes népesség körében (10,4%), ezzel az északi állam megelőzi a híres-hírhedt Spanyolországot is (10,3%). Referenciaként: az Európai Unióban a cikk írásakor az átlagos munkanélküliségi arány 6,8% volt.^[1] A magas munkanélküliség okaként a jelentős számú bevándorlót jelölték meg, akik vagy munkavállalás céljából érkeztek Finnországba, vagy háború elől menekültek el hazájukból. Sajnos nem könnyíti a helyzetet, hogy a finn vállalatok és állami szereplők szinte minden esetben finn nyelvtudáshoz kötik a munkavállalást, a nyelv elsajátítása azonban sok időt vesz igénybe. Mindemellett a jelenlegi finn belpolitikai helyzet sem kedvez a szociális területnek, hiszen a (szélső) jobboldali, bevándorlásellenes pártok előretörésével megrepedni látszik a korábbi szociáldemokráciára alapuló társadalmi szerződés. Finnországban jövőre lesznek parlamenti választások, amelytől kedvező fordulatot remélnek vendéglátóink. Úgy látják, hogy a politikusoknak fel kellene ismernünk, hogy a finn gazdaságnak szüksége van arra a munkaerőre, amelyet a bevándorlók jelentenek, és nagyobb összegeket lenne ildomos fordítani képzésükre és beilleszkedésükre.

A szakmai programok során Lahtiban két intézménybe látogattunk el. A Lahti Family Center az Omaperhe finnországi regionális rendszer részeként működő integrált szociális intézmény, amely komplex segítséget nyújt nehéz helyzetbe került, leginkább kisgyermekes családok számára. Munkatársaik képzett védőnők, szakápolók, nővérek, fejlesztő pedagógusok, szociális munkások, akik egyéni fejlesztési programokkal, szükség esetén klinikai ellátással, gyógytornával, napközis szolgáltatásokkal támogatják a családokat. A leggyakrabban előforduló szociális problémák között a munkanélküliséget, a szegénységet, a multikulturális kihívásokat és a gyakori válásokat említették. Itt ismertük meg a finn állam “KEVA” rendszerét, amely szociális biztonsági alapként működik: az állam a befizetett adók egy részét ebbe az alapba helyezi, majd visszaosztja a rászorultaknak anyagi támogatások, fejlesztő programok és szociális szolgáltatások formájában. A jóléti állam – többek között – ezzel az eszközzel kívánja enyhíteni a magas megélhetési költségek okozta szegénységet a fiatalok és a bevándorlók körében.

A Lahti Palvelutori Service Center egy önkormányzati és közösségi szolgáltató tér, amely elfoglalja a városi pláza teljes második emeletét. A mintegy 250 alkalmazottat foglalkoztató komplexum 300 000 látogatót fogad évente a mindenki számára nyitott közösségi tereiben és irodában. Itt működnek az önkormányzat munkanélküliséggel, munkavállalással kapcsolatos szolgáltatásai, valamint olyan európai uniós társfinanszírozott programok, amelyek segítik a bevándorlók beilleszkedését és elhelyezkedését. Például az International House iroda segítséget nyújt a nyelvtanulásban, családi krízisekben, traumák feldolgozásában, adminisztrációs kérdésekben és a mindennapi élettel kapcsolatos kihívásokban. A bevándorlók beilleszkedését például személyre szabott integrációs  terv segíti, amely elkészítése kötelező minden 18 és 65 év közötti álláskereső számára.

Ez a központ civil információs irodaként és közösségi térként is működik, a szolgáltatásokat helyi civil szervezetek ingyen vehetik igénybe. Megtudtuk, hogy Lahtiban mintegy 10 000 (!) civil szervezet működik, sok helyi lakos több szervezet tagja. Ezzel kapcsolatban idegenvezetőnk félig viccesen meg is jegyezte, hogy ha megkérdeznénk valakit a városban arról, hogy melyik civil szervezet, egyesület tagja, hirtelen zavarba jönne, mert nem tudna egyet kiválasztani a sok tagsága közül. Talán ez lenne a finn “civil sisu” ? Mindenesetre az egészen biztos, hogy az önszerveződés számos formában jelen van a finn társadalomban.

 “Helsinki, az Nyugat-e?”

Két és fél Lahtiban töltött nap után Finnország fővárosába, Helsinkibe utaztunk, programjaink központja a világhírű Oodi Központi Könyvtár volt. Az intézménykomplexum földszintjén közösségi terek és egy étterem található, míg az első emeleten kapott helyet a közművelődési funkció: bárki ingyen veheti igénybe a szolgáltatásokat. Ezen szinten sok kisebb közösségi hely mellett kialakítottak gépekkel és szerszámokkal felszerelt műhelyeket (irodai eszközök, 3D nyomtatók, varrógépek, számítógépek), valamint szabadidős- és találkozóhelyeket. A harmadik emelet pedig a könyvek és az irodalom birodalma, ahol mindenki megtalálhatja a kedvére való olvasmányt. Az egyes szintek közötti anyagmozgatást három önjáró robot segíti. Az intézmény népszerűségét jól jelzi, hogy napközben szinte alig lehet ülőhelyet találni a hatalmas épületben, örömmel töltik itt az idejüket az emberek.

A könyvtárban került sor a szakmai programunk utolsó elemeire, melyben jelentős szerepet kaptak a hallgató prezentációk. Minden csoportnak lehetősége volt arra, hogy bemutasson néhány, a családsegítést érintő országspecifikus problémát. A német hallgatók a mentális betegségek hatékony kezelésére helyezték a hangsúlyt, ezzel kapcsolatban mutattak be módszereket és vetettek fel néhány dilemmát. A finn prezentáció középpontjában az óvodás korú gyermekek fejlesztése állt, míg a magyar csoport a családokat érő traumákról tartott egy-egy rövid prezentációt. Az előadások után ismét kiscsoportban volt lehetőség a hallottak továbbgondolására és az összegzésre, reflexióra.

A három országból érkezett résztvevők egyetértettek abban, hogy a szociális és közösségi munka szakmai presztízsének emelése, a professzió reputációjának megteremtése, illetve helyreállítása a szakembereken (is) múlik: elkötelezettek amellett, hogy továbbra is lelkiismeretesen és legjobb tudásuk szerint segítsék a rászorulókat.

Helsinkiben töltött utolsó esténken a Lahti egyetem hallgatói közös szabadidős programot szerveztek a diákoknak, az oktatók pedig tradicionális finn ételek és italok társaságában beszélgettek az együttműködés tanulságairól és a folytatásról: 2027-ben Budapesten látjuk vendégül német és finn barátainkat.

Összegzés helyett

Egy ilyen intenzív, szakmai programokkal teletűzdelt hét elképesztő mennyiségű információt tartalmaz, mindemellett pedig érzelmileg is igen impulzív. A rengeteg találkozás, az új és ismerős arcok, sokszor váratlan helyzetek, megannyi gondolat és párbeszéd mind-mind hozzájárul kapcsolódásaink erősítéséhez és ahhoz, hogy a különbözőségek helyett a hasonlóságokra tudjunk fókuszálni. Véleményem szerint egy ilyen program legfontosabb tanulsága, hogy bár különböző helyekről származunk, és más-más problémákat igyekszünk megoldani a rendelkezésünkre álló eszközökkel, célunk mégis közös: egyetemes értékek mentén segíteni azokat, akik a társadalom peremére szorulnak. Ebben kiemelten fontos szerepe van a nemzetközi oktatási és szakmai gyakorlatok megismerésének, országokon átívelő kapcsolatok építésének. Folytatás jövőre Magyarországon.

Kulcsszavak: Erasmus Blended Intenzív Program (BIP), szociális és közösségi munka, családsegítő szolgáltatások, reflexiókra épülő oktatási gyakorlat, szociális ellátórendszer, Lahti Family Center, Lahti Palvelutori Service Center, Helsinki Oodi Könyvtár

Szerző:

Dudok Dávid 2025 júliusában summa cum laude minősítéssel védte meg PhD értekezését az ELTE Szociológia Doktori Iskolájában. Kutatása a hazai közművelődési intézmények társadalmiasított működésmódjáról szólt. Jelenleg egyetemi tanársegéd az ELTE Társadalomtudományi Kar, Közösségi Tanulmányok Tanszékén, ahol a Közösségi és civil tanulmányok magyar és angol nyelvű mesterképzés oktatója. Érdeklődési területe a társadalmi és közösségi tőkével kapcsolatos kutatások, valamint a társadalmi részvétel fejlesztésének lehetőségei a közművelődés területén. A Civil Rádió önkéntes szerkesztője és műsorvezetője, valamint a Közösségfejlesztők Egyesületének választmányi tagja.

Végjegyzet:

^[1] forrás: Eurostat, 2026. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Unemployment_statistics#Youth_unemployment