Bozóki András új kötete a Gondolat Kiadónál jelent meg. A Civil Rádióban beszélgettünk a szerzővel a könyvről, főként a demokrácia magyarországi hiányáról, kiüresedésének folyamatáról. A kulcstörvények módosulásáról – a média-, a civil-, a választási törvények megváltozásáról, de az alkotmány és az Alkotmány Bíróság jogkörének átalakulása is részben ennek a folyamatnak az állomásai. A beszélgetésben szóba kerül az önkormányzatiság megcsonkítása, de általában mindenféle autonómia elfogyása a hazai közéletből. „Szorul a hurok az autonóm intézmények körül” – mondja Bozóki. A diagnózis, a történtek leírása, értékelése a kötet fő célja, a változás esélyeihez talán tanulási lehetőségeket kínálva mindannyiunknak. Péterfi Ferenc interjúja a Civil Rádióban.

Péterfi Ferenc (PF): Bozóki András új könyve, a Töréspontok a témája a következő néhány percnek. Ez egy tanulmánykötet az autokrácia kialakulásáról. Az előbbi percekben az Ökotárs Alapítványnál végzett házkutatás 10. évfordulójának eseményeiről beszéltünk, úgyhogy kicsit álságosan azt kérdezem Bozóki Andrástól, hogy miért nem a demokráciáról jelent meg most kötete.

Bozóki András (BA): Hát, mert nincs demokrácia – ez egyértelmű. A demokrácia visszaszorult, az autokrácia kialakult, és az Ökotárs elleni házkutatás egy nagyon fontos lépcső volt ezen az úton 2014-ben. 2010 után, tulajdonképpen az első választásokig, még nem lehetett biztosan látni, hogy milyen lesz ez a rendszer. Ekkor volt az az időszak, amikor Orbán Viktor is még illiberális demokráciáról beszélt meg egyebekről. De már akkor is módosították az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvényt, a választási törvényt, a médiatörvényt és így tovább, szóval nagyon sok mindent. Úgyhogy már akkor lehetett látni a folyamatok irányát, de meg kellett várni a következő választásokat, hogy lehessen tudni, mi történik. És ezután is jöttek még futószalagon azok a lépések, amelyek a demokrácia fölszámolása irányába mentek. Az említett Ökotárs-ügyön kívül például, amikor megakadályozták verőemberek vagy futballhuligánok, hogy egy képviselő leadhassa a választási irodánál a népszavazás kezdeményezésére vonatkozó indítványát. Tehát itt megjelent már az erőszak, a rendőri erőszak meg a paramilitáris erőszak. Innentől kezdve már nagyon nehéz lett volna demokráciáról beszélni.

PF: A jó kormányzás elvéről szoktak mindenféle tanulmányokat írni, egyetemi előadásokat tartani, mi magunk is sokat foglalkozunk ezzel, aminek nagyon leegyszerűsítve talán az egyik lényege, hogy a hatalmat, a döntéshozatalt, a felelősséget a kormány megosztja a társadalom különböző szereplői között. Ezzel eléggé ellentétes folyamatok zajlanak mostanság. Csak egy nagyon egyszerű példára, az önkormányzatok szinte teljes ellehetetlenítésére hadd hivatkozzak.

BA: Ezt a jó kormányzást, mint olyat Fidesz közeli politológusok kezdték el mondani 2008-2009-2010 körül, hogy így megágyazzanak a Fidesz fordulatának. Nem a demokráciáról beszéltek, hanem a jó kormányzásról, mondván, hogy az adott rendszer keretei között fogják a kormányzást jobbá tenni. De aztán a rendszer kereteit is megváltoztatták. Ami az önkormányzatokat illeti, itt nyilván van egy olyan tendencia, hogy a kormány – és mindenekelőtt a kormányfő – nem tűri az autonómiákat, a tőle független intézményeket, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy a hatalma alá hajtsa be ezeket az intézményeket. És az önkormányzatok itt nagyon fontosak, nem utolsó sorban azért, mert itt még vannak szabad választások. Ne felejtsük el, hogy az önkormányzatokban, ha nyilván lejt is a pálya, de azért legalábbis a városokban van esélye annak, hogy az ellenzék győzzön. Úgyhogy ez a furcsa rendszer, amely az önkormányzatiságot egy darabig engedte, most már egyre kevésbé engedi azt is, és így szorul a hurok az autonóm intézmények nyaka körül, legyenek azok színházak, iskolák, egyetemek vagy például egyházak – azokat is rengeteg pénzzel tömi tele az állam azért, hogy engedelmesen kövessék az ideológiájukat. És az összes többinek is, ami korábban autonóm intézménynek számított, be kell kapcsolódnia a rendszerbe. Akár futballcsapatoknak vagy futballkluboknak is, és még lehetne sorolni. Független intézményeknek, szakszervezeteknek – nincsenek már rendes szakszervezetek, mert gyakorlatilag nem lehet sztrájkolni, nem lehet a szakszervezetnek a hangját hallatni.

PF: Végigpásztáztunk most a társadalom sok szervezetén, hadd térjek vissza csak egy pillanatra az önkormányzáshoz. A Civil Rádió és egyáltalán a közösséggel foglalkozó szervezetek számára különösen izgalmas, hogy a lokalitás, ahol az önkormányzatok elvileg a meghatározók, de legalábbis sok mindenben a meghatározók, még kínál valódi cselekvést anélkül, hogy ehhez kormányzati jóváhagyás vagy bólogatás kellene. Szóval a lokalitás ad esélyt arra, hogy autonómabb tevékenység, cselekvés, változás, kezdeményezés megtörténjen, hiszen ennyi helyen nem tud egyszerre a központi hatalom jelen lenni. Ezért is nagyon nagy az önkormányzat kiszorításának a felelőssége.

BA: Annál is inkább, mert az Európai Unióban reformterveket dolgoznak ki arra vonatkozólag, hogy ne csak a központi kormányzat kaphasson pénzt, hanem közvetlenül az egyes városok vagy települések önkormányzatai is. Hiszen ez az Európai Unió egyik alapelvéből, a szubszidiaritás elvéből következik, hogy a döntések ott szülessenek meg, ahol legközelebb vannak az emberekhez, és hogyha ott a döntés nem tud megszületni, mert annál komolyabb, akkor megyünk egy szinttel feljebb és utána egy szinttel még feljebb. De alulról indulunk el, és nem fölülről – ez nagyon fontos.

PF: Álságos egy kicsit a kérdésem, de ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy egy fejnehéz Belügyminisztériumban kell eldönteni azt, hogy használhatják-e az okostelefont, hanem lehet, hogy ezt a Madách Gimnáziumban a tanárok és az igazgató maga is el tudná dönteni?

BA: Akármilyen döntés is születik, a szülőkkel, a tanárokkal egyeztetni kellett volna. Ez a minimum. Lehet általánosabb döntést is hozni, hogy ne legyen minden iskolában más szabályozás. Nyugat-Európában is vannak országok, ahol bizonyos korhatár alatt nem lehet az órára bevinni okostelefont, de nem egyik napról a másikra, központi, rendőrminiszteri, karhatalmi jellegű döntéssel hozzák meg az erre vonatkozó döntést, hanem egyeztetések révén, a kölcsönösen legelőnyösebb módon. Ez az, ami Magyarországon elmaradt. Azon lehet vitatkozni, hogy jó-e, ha bent van a mobiltelefon az osztályteremben, vagy nem jó, akadályozza-e a tanítást, vagy nem akadályozza, de akkor is normális embereknek kellene nézni ezeket a tanárokat is, meg a többieket is.

PF: Hadd kérdezzem azt a kötet kapcsán, hogy mondható-e vagy remélhető-e, hogyha az autokrácia kialakulásának a feltételeit, körülményeit megismerjük, az cselekvőképesebbé tud tenni bennünket. Tehát, hogy ebből nem csak egy apátia keletkezik, hogy na jól megtudjuk, hogy mit miért nem lehet.

Forrás: https://www.gondolatkiado.hu/webshop/tortenelem-es-politologia/torespontok-tanulmanyok-az-autokracia-kialakulasarol/

 

BA: Igazából a könyvnek az volt a célja, hogy leírja, hogy mi történt, mert ahhoz, hogy aztán cselekedni tudjunk, először látnunk kell, hogy mi történt. Tehát itt a diagnózisról van szó, nem egy politikai jellegű írásműről. Fontos látni azt, hogy először az Alkotmánybíróság, aztán az alkotmány, utána a magánnyugdíjpénztár elleni támadás, ezt követően a sarkalatos törvények átalakítása, szakszervezetek visszametszése és így tovább – ez megtörtént az első három-négy évben nagyon nagy sebességgel. Ez után lehetett foglalkozni a gazdasággal. A második ciklusban kezdtek el a gazdasággal foglalkozni, vagyonokat felhalmozni, ekkor szabadult meg a rendszer Simicskától. Lényegében egy teljesen egyoldalú beszerzési rendszer alakult ki, amely nem is a Fidesz tagokat, hanem a központi udvarhoz közel álló családtagokat és azok barátait kedvezményezte. A független sajtónak a majdnem teljes elhallgattatása, támadás a TV2 ellen, a királyi televízió már az első ciklusban is megszűnt köztelevízió lenni. Végig lehet ezeken menni, de az a lényeg, hogy a második ciklusban jött el az idő arra, hogy egy nagyobb gazdasági átalakítást foganatosítsanak. Létrehozták a KESMA-t, amiben egyesítették a különböző vidéki média-portfóliókat vagy portálokat, megyei lapokat, és mindenütt ugyanaz a propaganda megy. Az is érdekes, hogy viszonylag ütemesen csinálták, de türelemmel, nem egyszerre próbáltak mindent bevezetni. És hát egy tanulási idő is kellett az állampolgárok számára, mert hiszen az elején azt gondolták, hogy tényleg túlságosan eljogászkodtuk ezt a demokráciát, vissza kell adni az emberek kezébe a hatalmat. Ez volt ugye az orbáni jelszó, hogy ez az illiberális demokrácia tulajdonképpen sokkal demokratikusabb, mint a liberális, mert ez a nép közvetlen uralmát jelenti. És aztán eltelt 10 év, és rájöttek, hogy az ellentéte következett be. Igazából akkor hullt le a lepel, amikor a Covid-járvány idején a kormány felhatalmazási törvényt kért, és azt megadta neki a parlament. Magyarországon már 2015 óta rendkívüli állapot van, különböző jogcímeken, erről már nem is nagyon szoktunk beszélni. A Covid nyomán is rendkívüli állapot lett egészségügyi veszélyhelyzet alapján, és ez különleges felhatalmazást adott a kormánynak. Módosították többször az Alkotmányt azért, hogy a végrehajtó hatalom korlátozatlanabb legyen.

Amikor elmúlt a Covid, akkor ahelyett, hogy azt mondták volna, mint Nyugat- Európában, hogy hölgyeim és uraim, vége van a vészhelyzetnek, visszatérünk a rendkívüli állapotból a demokráciába – ők pont fordítva, mindazt, ami a rendkívüli állapotra jellemző törvényhozás volt, beépítették az alkotmányba. Tehát mindaz, ami addig abnormális volt, azt hirtelen normalizálták, és hirtelen az lett a normális, ami addig nem volt normális. Az a logika, hogy minél inkább terjeszkedni előre, befóliázni az egyes könyveket, meghatározni, ki mit olvashat stb. Tehát igazából ez a mobiltelefon-probléma nem önmagában veszélyes, hanem azért, mert egy tendenciának a része, ami a szabadság szűkítéséről szól. Például, hogy nem engedték be a különböző nagyköveteket, ellenzéki pártokat, akik egy konferenciát szerettek volna a parlamentben tartani az emberi jogokról, beleértve az LMBT jogokat is. Ezt Kövér László házelnök megtagadta tőlük, méghozzá alkotmányellenes módon tagadta meg, hiszen ez ellentmond az alkotmánynak.

PF: És a beengedés korlátozása még számtalan területen fellelhető, ahogy az iskolákba civil szervezetek már nem tudnak bejárni, különböző segítő, felvilágosító, egy kicsit a kritikai szellemre való felkészítésre.

BA: Igen, sőt, a kórházakba se. Kórházigazgatók nem nyilatkozhatnak.

PF: Mielőtt a kollektív öngyilkosságot látnánk egyetlen kiútként, szeretném nagyon hangsúlyozni, amit az elején mondott, hogy valójában nagyon fontos, hogy az autokrácia kialakulásának a szisztémáját és a szimptómáit ismerjük. Hogyha változáson gondolkodunk, és azért remélhetőleg sokakban még a változás szükséglete jelen van, ahhoz ez nagyon fontos kiindulási pont.

BA: Igen, abszolút. Kollektív öngyilkosságról egyáltalán szó sincs, tudniillik most már elértük azt a mélypontot, amitől már az emberek – ugye gazdasági válság is van – rájöttek arra, hogy nekik kell valamit tenniük és támogatniuk egy független erőt ahhoz, hogy meg tudják változtatni a helyzetüket. Tehát az a földindulás, ami itt az európai és önkormányzati választásokon elindult, vélhetően folytatódni fog. Az ellenzéki pártok részben kicserélődnek, részben megerősödnek, úgyhogy 2026-ban esély nyílik arra, hogy az Orbán-rendszert békés úton le lehet váltani.

PF: Azért mi abban reménykedünk, hogy a változás érdekében addig is sok minden kezdeményezést elindíthatunk helyi szinten, és ehhez egy tanulási lehetőséget kínál a kötet. Nagyon szépen köszönöm! 

Tanulmányok az autokrácia kialakulásáról, Töréspontok a címe Bozóki András új könyvének, melyet a Gondolat Kiadó adott ki.

BA: Köszönöm szépen, hogy beszélhettem erről.

 

Szerző:

Péterfi Ferenc eredetileg Újpalotán népművelő, majd közösségfejlesztő. Később az NMI és jogelődjeinek a Közösségfejlesztői Osztályán dolgozott, majd az osztály vezetője lett. Falusi és városi terepmunkákban vett részt, egyetemi, szakmai és civil képzések oktatója, konferenciák szervezője. A Parola folyóirat alapító főszerkesztője, évekig a Közösségfejlesztők Egyesületének titkára, majd elnöke volt.