„A Közvélemény missziója a progresszív nyilvános fórum meggyökereztetése Pécsen. Városunkat aktuálisan érintő társadalmi kérdések és konkrét ügyek kulturált keretei között megvitatása a részvételiség, buborékon innen és túl.” Az Emberség Erejével Alapítvány programjáról Nyirati András, a pécsi emberi jogi alapítvány elnöke beszélt a Civil Rádió 117 perc című műsorában. Műsorvezető: Dudok Dávid.

Dudok Dávid (DD): Milyen a pécsi Közvélemény? Nyirati Andrást fogjuk kérdezni a következő percekben egy érdekes kezdeményezésről, illetve a követes adománygyűjtésről.
Mi ez a Közvélemény? Egyáltalán létezik-e ilyen, hogy közvélemény? Mi az önök programjának a magja vagy a lényege?

Nyirati András (NyA): Az alapötletet az adta, hogy abban hiszünk az Emberség Erejével Alapítványnál, hogy valahogy meg kéne tudni újra beszélni a közös dolgainkat, és hogy ezt valószínűleg helyi szinten lenne a legkönnyebb újrakezdeni.  Mi ehhez akartunk egy eseménysorozatot tulajdonképpen létrehozni Pécsen két évvel ezelőtt vagy talán már két és fél évvel ezelőtt. Annyit gondoltunk szabálynak vagy keretnek, hogy mi különböző módszertanokat tudunk behozni, mivel van ilyen tudásunk emberi jogi nevelési programokból, hogy hogyan lehet egy ilyen közösségi vitát lebonyolítani, és mindig próbálunk olyan témákat bedobni, aminek van aktualitása. Természetesen előre meghirdetve, tehát mindig tudják az adott emberek, akik eljönnek, hogy miről is lesz nagyjából szó. Akár lehetnek országosan is fontos témák, de valahogy mindenképpen meg akarjuk benne találni a helyi szálat is. Kétórás időtartamban különböző vitamódszerekkel egy közösségi vitát folytatunk le.

DD: A honlapjukon böngésztem, és találtam ilyen témákat, amiket önök – ahogy az előbb is említettem – bedobtak. Kell-e Pécsnek Pride, média és Nyilvánosság Pécsett, illetve az oktatás, részvételiség – ezekben a témákban beszélgettek. Mik a tapasztalatok? Eljönnek az emberek, szívesen beszélgetnek, és formálják-e a közvéleményt?

NyA: Azt kell rá mondanom, hogy hullámzó. Egyszerűen be kell látni, hogy egy ilyen kultúrateremtésbe az is beletartozik, hogy ahhoz először föl kell építeni kicsit a közönséget is. Úgyhogy a munkánk egyik fele a tartalomról meg a módszerekről szól, a másik fele pedig tulajdonképpen arról szól, hogy az emberek tudjanak róla, hogy van ez a program, és hogy el akarjanak rá jönni. Szóval nagyon változó, hogy éppen tíz ember jön össze egy ilyen vitára vagy negyven. Mondjuk ez a két szélsőség, ami között mozog egy ilyen esemény. És ami a másik nagy kihívás, és talán igazán motiválná az embereket, hogy hogyan tudjuk elhagyni a buborékunkat. Talán nem árulok el vele újdonságot, meg régóta beszélünk erről, hogy az Emberség Erejével Alapítványnak is van egy buborékja Pécsen. És azok között az emberek között, akik ismerik, van róla valamilyen markáns vélemény, hogy egy ilyen civil szervezethez, ami az emberi jogokkal foglalkozik, ki hogyan áll. Ez Pécsen is ugyanúgy megvan, ahogy mondjuk Magyarországon. Innentől fogva nagyon nehéz akár azt elhitetni valakivel, aki alapvetően nem ért egyet a mi működésünkkel, hogy akkor is jöjjön el, mondja el a véleményét, nem fogja bántódás érni. Ez egy nagyon érdekes visszajelzés, amit én magánbeszélgetésekben is többször megkaptam, hogy nem jövök el, nem leszek én az az ember, aki majd egyedül azt mondja mondjuk, hogy szerintem nem kell Pride Pécsen, mert azt feltételezik, hogy az ott lévők nagyobbik része meg azt fogja mondani, hogy igenis kell. És nem lesz ő ott élőben a bűnbak, akire rávethetik magukat! Hiába mondom én el, hogy nekünk az a dolgunk, hogy senki ne vesse rá magát senkire, és mi ezért szabjuk meg a kereteket, amit mindenki irányába tartani is fogunk, de mégis azt tapasztalom, hogy van egy ilyen félelem az emberekben.

DD: Sokszor szokták mondani, akár még a civil társadalommal foglalkozó szakemberek is, hogy Magyarországon nagyon nehéz párbeszédet indukálni vagy demokráciát csinálni, merthogy nincs meg ez a fajta vitakultúra az emberekben, illetve közösségekben. De úgy veszem ki a szavaiból, hogy jó módszerekkel lehet ilyen fejlesztéseket megvalósítani.

NyA: Szerintem mindenképpen érdemes elkezdeni. Én azért kerestem meg a hivatásomat a civil szektorban, mert mindig azt gondoltam, hogy két lehetőségünk van: vagy elfogadjuk, hogy ilyenek a dolgok, és akkor soha nem fognak változni, vagy megpróbálunk valamit csinálni – akkor is, hogyha ne adj isten, az nem azonnal jár eredménnyel, vagy akár hosszú távon is csak kis eredménnyel jár.  Korábban mi elsősorban fiatalokkal végeztünk ilyen állampolgári nevelési eseményeket, folyamatokat. A Közvélemény lett az, amire azt mondtuk, hogy ez lehet egy jó kísérlet arra, hogy emberek életkortól függetlenül tényleg tudjanak kulturáltan vitatkozni. Ezt nagyon komolyan is vesszük minden egyes Közvélemény előtt – talán már unalmas is azoknak, akik rendszeresen járnak – végigvesszük újra, hogy mik a szabályaink erre a két órára. Még azt is végigvesszük – itt el kell mondani, hogy nagyon sokat merítettünk a Demokratikus Ifjúságért Alapítványnak az igen kiváló szakmai anyagaiból –, hogy például milyen érvelési hibákat követnek el emberek egy-egy vita hevében. Szóval ezt nagyon komolyan vesszük. Minden egyes alkalom úgy kezdődik, hogy ezeket újra elmondjuk, hogy bevésődjön.  Ez az egyik része, a másik meg az, hogy azért vannak ott a moderátorok, meg azért van egy nagyobb szervezőcsapat, hogy ezeket aztán élőben be is tartassuk.

DD: Hogyha ellátogatunk az emberség.hu,  az Emberség Erejével Alapítvány weblapjára, akkor az első, amivel találkozhatunk, egy közösségi, illetve egy követes adománygyűjtés. Jó ügyért gyűjtenek, hogy folytatódhasson a Közvélemény. Mi ennek az adománygyűjtésnek a lényege?

NyA: Igazából ez a Közvélemény mindig egy szerelemprojekt volt az alapítványnál, amit úgy kell érteni, hogy nem volt rá sohasem egyfajta támogatás. Tehát nem azért csináltuk, mert nyertünk rá valakitől forrást, hogy mi ezt csináljuk, hanem azért, mert vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy van annyi tartalékunk, hogy nekiállhatunk, kísérletezhetünk olyan dolgokkal, amik nekünk fontosak. Azt éreztük egy idő után, hogy a pilot lezajlott, ezt mi egy értékes programnak tartjuk, és úgy tűnik, hogy az embereket is érdekli, van kedvük részt venni benne. Akkor viszont jó lenne ennek egyfajta anyagi alapot is teremteni. Ez az egyik motiváció a kampány mögött. A másik pedig az, amit már említettem, hogy folyamatosan szeretnénk dolgozni ezen a buboréktörésen. Azt gondoltuk, hogy pont a követeket is bevonva és az ő körüket megszólítva tudunk egy nagyobb merítést összehozni a Közvéleményhez. Tehát sokkal több emberhez tudjuk így eljuttatni a hírét, hogy van ez a program. Reményeink szerint így az ősztől többen bekapcsolódnak majd, merthogy zajlik tulajdonképpen egy – hát ne hívjuk közösségépítésnek, de hogy tartozik egy zárt Facebook-csoport ehhez az eseménysorozathoz, ahol a két esemény között mindig próbáljuk kicsit a témát lecsengetni, aztán a következőt felvezetni. Szeretnénk ezt a kört bővíteni olyan emberekkel, akiknek van kedve gondolkodni ezekben az ügyekben és aztán megvitatni egymással.

DD: A követes adománygyűjtés lényege, ha jól gondolom, hogy felkérnek olyan embereket, akik esetleg ezekből a buborékokból kifelé is járatosak, vagy olyanokat, akik ismert emberek, és kitűznek egy-egy célösszeget, amelyet szeretnének összegyűjteni a szervezet számára. Szóval, hogy áll ez az adománygyűjtés, hol lehet tájékozódni ezzel kapcsolatban, és mik a célok?

NyA: A cél másfél millió forint, ami azt jelentené, hogy akkor a hat darab Közvélemény, amit a következő, tehát szeptembertől májusig tartó időszakban tervezünk, ebből kijön. Az emberek felkérésénél két szempont volt – némelyiknél mindkettő igaz, valakinél csak az egyik. Egyrészt olyanok legyenek, akik kötődnek az alapítványhoz, de nem munkavállalóink vagy önkénteseink. Ez az egyik halmaz, a másikban pedig azok vannak, akik valamilyen szerepet már vállaltak a Közvéleményben. Tehát van olyan ember a követek között, aki például korábban előadó volt. Van olyan, aki témát hozott és bekapcsolódott egy alkalomnak a szervezésébe már korábban, olyan is van, aki rendszeres résztvevő.   Őket kértük meg, mivel azt láttuk rajtuk, hogy nekik is fontos ez az ügy – így könnyebb elköteleződni. Úgyhogy egy elég sokszínű csapat jött össze, és a saját kampányát mindenkire rábíztuk. Volt egyfajta közös gondolkodás – van már ilyen követes adománygyűjtéssel tapasztalatunk az alapítványnál, ezeket is megosztottuk, de aztán mindenki magának építette föl. Így lehetséges, hogy zajlik olyan kampány, ahol a támogatók például megadhatnak egy koordinátát, az adott követünk, aki egyébként profi fotós, elmegy és készít ott egy képet cserébe. Ez a fotós követ egyébként úgy kapcsolódik, hogy ő szokta fotózni a közvéleményes eseményeket. De vannak klasszikusabb kampányok is: a követes adománygyűjtésben ez a leúszom, lefutom, lebiciklizem jellegű dolgok is sokszor elő szoktak fordulni, tehát ilyen jellegű kampány is zajlik. Olyan jellegű gyűjtés is van, ami meg a vicces oldalát fogja meg. Van egy fiatal követünk, aki anno még gyakornok volt az alapítványnál, ő pedig a normális közbeszédet keresi Magyarország-szerte, és az ő kalandjait lehet követni. Egyébként a már említett emberség.hu oldalon minden megtalálható. Külön-külön a követek kampányai, ki hogyan áll, az összes gyűjtés hogy áll. Egyébként huszonegynéhány százalékon áll most a gyűjtés, és kb. két hét van még vissza arra, hogy összegyűjtsük a forrást a folytatásra.

DD: Igen, én is látom itt a honlapon, hogy még 12 nap van hátra az adománygyűjtésből. Minden követet megtalálhatnak egy-egy leírással az emberseg.hu/közvéleménykampány/követ oldalon.  Sok sikert kívánunk ahhoz, hogy tudják folytatni ezt a nagyon értékes vitafórumot, a Közvéleményt, amely tehát Pécsen tematizálja azokat a témákat, amelyeket a helyiek fontosnak tartanak, és közösségeket is építenek helyben. 

 

Szerző:

Dudok Dávid egyetemi tanársegéd az ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociális Munka tanszéken. 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Jelenleg az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja.