„A fejlesztő munka esélyei és irányai városokban”
Péterfi Ferenc (2010): TERVEZZ! BÁTRAN! KÖZÖD VAN HOZZÁ! Városmegújítás közösségi részvétellel. Parola, 4. szám
A lakótelepet, majd a nagyvárosi szomszédságokat a kezdetektől, 1976-tól közösségi fejlesztési színtérként fogja fel Péterfi Ferenc népművelő, maga is újpalotai lakos (Budapest, XV. kerület). Az alapító és kollégiumi tag Péterfi már a Nyitott ház kísérletben is újszerű kezdeményezésekkel állt elő az újpalotai lakótelepi közösségfejlesztéssel kapcsolatosan. Az intézménynélküliség pótlását lakossági részvétellel próbálták pótolni, információs-tájékoztató tevékenységet szerveztek, szociális szemléletű népművelést is folytattak szociális munkásokkal, folyamatosan szervezték a helyi nyilvánosságot, úttörő szerepet vállaltak a közösségi rádiózásban, az önkéntesség elterjesztésében, s eljutottak a városrehabilitációban történő lakossági részvétel göröngyös talajára, a közösségi tervezéshez – amely a Péterfi köré szerveződő kör által már Szegeden, Salgótarjánban, Debrecenben, Pécsett, Miskolcon, Kecskeméten, Győrött, Kaposvárott és Zalaegerszegen is szerveződnek. Péterfi munkája azt igazolja, hogy egy lokalitás közösségfejlesztése (és tapasztalatainak terjesztése) akár életprogram is lehet. A témában külön tagozat alakult, a bővebb kifejtést ld. ott!
„Csak be kellett rúgni a motort, és utána önjáró lett!” – Epöl
Vercseg Ilona (1989): Az epöli közösségfejlesztés kezdete. PC Lemezújság, 14. szám
Mai szemmel is rendkívül érdekes és értékes ez a beszámoló, részben mert ma már nem írjuk le szó szerint az interjúk ismertetését követő közösségi beszélgetéseket (amiből ma is rengeteget lehet tanulni), részben mert Epölön a jövendő közösségi munka szinte azonnal, egy csapásra tematizálódott, munkacsoportok alakultak és a helyi véleményvezérek azonnal elkezdték irányítani a munkát. Nem volt több szükség fejlesztőre…
Az egyik első „klasszikus” közösségfejlesztési terep – Nagyrábé
Az 1989 októberében kezdődő, és valamilyen szinten a mai napig tartó közösségi folyamatot először Groskáné Piránszki Irén mutatta be a Parolában, a kezdéskor, majd a helyben élő népművelő, Józsa Kálmánné összegezte.
Groskáné Piránszki Irén (1990): Közösségfejlesztés Nagyrábén. Parola, 2. szám
A Hajdú-Bihar megyei közösségfejlesztés fő kezdeményezője, Groskáné Piránszki Irén 1990-től csapatépítésbe kezdett, s a különböző megyei településeken dolgozó népművelőket bevonta egy közösségfejlesztő képzésbe, majd a nagyrábéi közösségfejlesztő munkába. Elsőként alakították meg a megyék között a Közösségfejlesztők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületét, mint vidéki közösségfejlesztő szervezetet, majd 1995 óta a Kelet-magyarországi Közösségszolgálat Alapítvány biztosítja a helyi közösségfejlesztő munka szervezeti keretét.
Groskáné Piránszki Irén (2009): Tudjunk teremteni! Parola, 4. szám
Ez a tanulmány már közel 20 éves rálátással elemzi a megyei közösségfejlesztő tapasztalatokat, s köztük a nagyrábéit is, de a „hőskorszakról”, a „mélyszántások” időszakáról megyei, nemzetközi és országos vonatkozásban is értékel.
Józsa Kálmánné Martinecz Márta (2015: közösségfejlesztés mint a helyi cselekvés öntevékeny mozgásba hozásának végső esélye. A Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesület alakulása, működése. Parola, 2015/1. szám
Azért nevezzük ezt a munkát „klasszikusnak”, mert általános célú, tehát a településen felvetődő bármely probléma közösségi kezelésére irányuló munkát fejlesztett ki, egy addigra már (az első kísérletekben) sikeresnek bizonyult módszertan alkalmazásával. E munka helyi mozgatója a szerző, aki a helyi művelődési központ igazgatója volt nyugdíjazásáig.
Az első közösségfejlesztésen alapuló kistérségi fejlesztés
A jászszentlászlói művelődési ház igazgatója, Markolt Endre alapító tag, nyitott házas – elsőként kezdett a csapatból, az ún. kollégiumból, kistérségi fejlesztésbe. 1976-tól segítette őt ebben a csapat – mint ő is a csapatot -, s később a KÖFE és más országos szakmai szervezetek. Munkája során az emberek gondjaira, mindennapi problémáira igyekezett közösségi válaszokat szervezni. Környezeti kulturális, közösségi hagyományokra építve segítette a lakosságot gazdaságfejlesztéssel, a helyi termelő-feldolgozó kapacitások kiépítésével-korszerűsítésével, a falusi turizmus meghonosításával, a hagyományos kézművel szakmák felélesztésével és tanításával, a kistérségi területfejlesztés koordinálásával és szociális tevékenységekkel is (idősek gondozása, házi ápolás, családsegítés, stb). E folyamat különböző fázisairól olvashatunk az itt következő cikkekben:
Markolt Endre (1995): Kistérségi fejlesztés a Bugac-Majsai Homokhátságon. Parola, 3. szám
Frey Mária (1997): Jóléti Szolgálat Jászszentlászló és Móricgát Alapítványa. Parola, 2-3. szám
Kecskéd és az első közösségi felmérés
A kecskédi munka is „klasszikus” közösségfejlesztésnek indult, s ettől nem is tért el igazán, bár szakmai jelentősége egy módszertani újítás, a közösségi felmérés bevezetéséhez kapcsolódik. Ehhez képest csak 2 évig, tehát akkori időszámításunk szerint rövid ideig tartott a kecskédi közösségfejlesztő folyamat, s mégis, ennyi idő alatt is jelentős eredményeket ért el.
A Felső-Kiskunság közösségfejlesztése
Ez a folyamat 1997-ben kezdődött és ma is tart, s ez azért lehetséges, mert a kistérség egyik településrészében, Kunbábonyban letelepedett Civil Kollégium Alapítvány Közösségi Háza, melyet 1997-ben nyitottunk meg, azóta is igazi erőforrás-központként működik a lokális közösségi munka számára. Ide hoz be külföldi és magyar példákat képzésein, konferenciáin, szemináriumain, magyar és nemzetközi nyári egyetemein keresztül és innen visz ki új megoldásokat – a felnőttképzés jó útjai mellett hamar rátalált a közösségi gazdaságfejlesztési, s újabban a közösségszervezési fókuszra is. Mindezeknek mára országos hatása lett, de szakmai körökben külföldön is ismertséget, megbecsülést élvez. A CKA-ról most, feladatunk szerint, csak mint a lokális fejlesztés motorjaként teszünk említést, remek honlapja viszont kellő tájékoztatást nyújt mindarról a széleskörű munkáról, amit végez: www.cka.hu
Mészáros Zsuzsáról viszont külön is szólni kell, mert személye nem csak a kistérségi fejlesztőmunka biztosítéka, hanem a közösségi gazdaságfejlesztés speciális fókuszú közösségfejlesztési területének innovatív, legalább 15 éve tartó fejlesztése is. Mészáros jelenleg a CKA ügyvezetője, és számos helyi civil szerveződés és egy szövetkezet (Kunbábonyért) elnöke. Mivel e honlapon a közösségi gazdaságfejlesztés tagozat bemutatása az ő és csapatának munkája, a következőkben csak a Felső-Kiskunságban folyó közösségfejlesztési folyamat legfőbb állomásait mutatjuk be:
Mészáros Zsuzsa (1999): A Felső-kiskunsági térségi közösségfejlesztési folyamat
Mészáros Zsuzsa (2001): Felső-Kiskunsági Közösségfejlesztő Műhely. Parola, 4. szám
Mészáros Zsuzsa (2008): „Kutya nélkül eb a pásztor”. Konferencia-előadás. Parola, 4. szám
A közösségi gazdaságfejlesztés témában Mészáros Zsuzsa szakmai tagozatot szervez, a téma bővebb kifejtését ld. ott!
Települési fejlesztésből kistérségi és megyei együttműködés – hálózatépítés
Molnár Aranka Péterfi Ferenccel a királdi fejlesztőmunkában együttműködve szerzett pályára indító élményeket, és több mint tíz évig volt meghatározó alakja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közösségfejlesztő munkának, mi több, annak megalapozásának és terjesztésének. Jelenleg a KÖFE választmányának tagjaként a közösségi tanulás és a mélyszegénység szakterületeken mutat fel eredményeket.
Molnár Aranka (2009): A közösségfejlesztés és Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Parola, 2009/4. szám
E rövid beszámoló bemutatja a 2000-2009-ig tartó, egyre terebélyesedő folyamat vázát. A folyamat azóta folytatódott, s részletesebb bemutatást és elemzést is nyert:
A Central and Eastern European Citizens Network által vezetett Learning for Local Democracy – a Study of Local Citizen Participation in Europe (2011) projekt magyar országtanulmányában 3 esettanulmány kapott helyet, az első Molnár Arankáé (a második Varga Mátéé a Civil Kollégumról, a harmadik Peták Péteré a mecseki lokátor-elleni harcról).
Molnár Aranka (2011): Case study I: Participative learning for rural communities in Northern Hungary.
Molnár újabb tanulmánya a térségről az évtizedet felölelő közösségfejlesztési folyamat 2009-2011-ig tartó „Közös tudás” szakaszát mutatta be, melynek fő szakmai értéke nem „pusztán” az, hogy feltárja az egymásra épülő évek hozadékait, hanem hogy az egyre nagyobb lokalitást átfogó munkában az önszervező tanulási folyamatok (tanulókörök) is megjelennek. Molnár Aranka munkája e térségről a Közösségi tanulás a közösségfejlesztés folyamatában címet viselő, 2015-ben megjelent Parola füzet is, melyben a gyakorlat elemzését elméleti keretek közé helyezi.
Határterületek a lokális fejlesztésben – néhány példa
Közösségfejlesztés és ökopolitika
Kulturális és szociális fejlesztés – közös nevezők és helyi alapok
Mélyszegénység és közösségfejlesztés
Készült a „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért program szakmai koordinációja” című projekt (TÁMOP 5.1.3-09/1-2009-0002) keretében.
Szociális munka és közösségfejlesztés
Vidékfejlesztés és közösségfejlesztés
Kovács Edit (2002): A vidékfejlesztési programok alapja a közösségfejlesztés. Parola, 4. szám
Helyi fejlesztés
Alapvetések
Szakmai programok
Szakmai támogatás
Tagozati kapcsolat
Szakirodalom