Szegény, leszakadó vidéki térségek: Van visszaút?
Vannak címek, amelyek elnyeréséért nem versengenek a jelöltek. Ilyen a „leghátrányosabb helyzetű járás” cím is, melyet jelenleg az északkelet-magyarországi Gönci járás viselhet. Annak ellenére sereghajtó, hogy évtizedek óta érkeznek ide a fejlesztési programok. A Közösségfejlesztők Egyesülete most záruló, Közösségek szolgálatában – kistelepüléseken munkacímű, 48,53 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatással megvalósuló kétéves projektjével új mintát mutatott a problémák kezelésére.
A hátrányos helyzet egyik jellemzője, hogy a szolgáltatások színvonala és elérhetősége számtalan esetben korlátozott vagy szinte teljesen hiányzik, és ez nem csak a boltokra, presszókra, de az alapvető közszolgáltatásokra, többek között a szociális és egészségügyi ellátásra is vonatkozik. Elmondható, hogy Magyarországon a vidéki térségekben ott a legsúlyosabb az intézmények, szakemberek, szolgáltatások hiánya, ahol az esélyegyenlőtlenségek enyhítéséhez a legtöbbre lenne szükség.
Hogyan lehet akkor változást elérni, milyen új fejlesztési minta, milyen szolgáltatási modell lehet eredményes a jogszabályok változtatása és a finanszírozás növelése nélkül? A válasz mindössze két szó: közösségi alapú. Olyan helyi szolgáltatás, amely az egyéni és a közösségi szükségleteket az egyéni és közösségi erőforrásokra építve, a helyi lakosokkal egyenrangú, partneri viszonyban elégíti ki, miközben más szolgáltatásokkal, illetve a helyi közösség más szereplőivel partnerségben dolgozik. A közösségi alapú szolgáltatás természetesen nem azonnal ható csodaszer, bevezetésének lépéseit, nehézségeit és előnyeit, valamint a már működő jó gyakorlatokat, az érdeklődők számára az ezen az oldalon megosztott anyagokban mutatjuk be.
A projektcsapat