Hazai partnerünk – Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ Nagyecsed 1.

A városról

Pappné Fodor Ilona

Sokféleképpen lehet egy települést bemutatni, s az, hogy mi lesz az ismertető szöveg fókusza, nagyban múlik a bemutató szubjektív szempontjain. Nagyecsed városról három fontos momentumot szeretnék kiemelni: a fénykorát a régmúltban, az elszegényedését, és a jelenben is fennmaradt és őrzött kulturális értékeit.

Ecsed Szatmár vármegyében a hajdani Ecsedi láp közepén három szigetre épült erődítmény, az Ecsedi Báthori család ősi birtoka, uradalmi központja volt.  A város a XV-XVI. században élte fénykorát, országbírók, erdélyi fejedelmek (Báthori, Bethlen, Rákóczi) birtoka volt.  A XVI. század végén Országbíró Ecsedi Báthori István ecsedi udvara hosszú ideig az országrész legjelentősebb szellemi központja volt. A város későbbi urainak, a Bethlen fejedelmeknek is szívügye volt az ecsedi iskola magas színvonalra emelése. Bethlen István végrendeletében is ezt tartotta szem előtt, amikor tizedet adott minden terményéből az iskola részére.

A hajdani uradalmi központ fénye már a múlté, ma az ország egyik legszegényebb városa a 6 268 fős település. A rendszerváltás után a város gazdasági helyzetét jelentősen rontotta a 2000 főt foglalkoztató termelőszövetkezet megszűnése. A kialakult tartós munkanélküliség hatására megkezdődött a fiatalok elvándorlása. Ezzel elindult a város lakosságának fokozatos csökkenése, elöregedése, és az itt maradó családok eladósodása, elszegényedése is. A város legfőbb értéke, történelmi múltja mellett, a cigány és magyar néptánc máig fennmaradt élő hagyománya.