Fõ tartalom

A közösségi alapú szolgáltatás/ működés a projekt fő témája, fókusza, ehhez tartozik a hazai és nemzetközi jó gyakorlatok gyűjtése, melyből projektelvárásként csak az esettanulmányok (3 hazai és 3 külföldi) szerepelnek. Eredmény, hogy megszületett az az egyszerű kritériumrendszer, amely alapján jó gyakorlatnak lehet tekinteni egy gyakorlatot, és ennek megfelelő, egységes szerkezetű jógyakorlat-leírások is születtek. (A kritériumrendszert és a sablont egy kutatómunka után a külföldi partnerekkel közösen fektettük le, sablont is közösen véglegesítettük.)

A jó gyakorlatok két formában jelennek meg a projektben: tanulmányutakat szervezünk hazai szakembereknek a jó gyakorlatok megismerésére, valamint gyűjtjük a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat, esettanulmányokat.

A jó gyakorlatok gyűjtése kapcsán elmondható, hogy minden partnerünk hozza a maga erősségeit és azokat a fókuszokat, amellyel a szervezetek foglalkoznak. Így a KÖFE (Közösségfejlesztők Egyesülete) és a SZEKE (Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete) a közösségfejlesztést, az  osztrák partner a kistelepüléseken zajló felnőttképzési tevékenységeiket,  a német partner a közösségi alapítványok és a deliberációs gyakorlatokat, a szlovák partnerünk pedig a fogyatékkal élők intézményeinek kitagolásáról (férőhelykiváltás folyamata, amely során fogyatékkal élő emberek a nagy intézményekből, élhető „méretű” lakhatási feltételek közé költöznek és így felértékelődik a lokalitás egyéb szereplőivel való kapcsolat). Az viszont már egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy egész gyakorlatból (amit pl. egy tanulmányúton megismerünk) mit emelünk ki mint jó gyakorlat, és a leírás is folyamatos fókuszálást kíván, ami – a leírások lektorálásának tapasztalatai alapján – szintén nem könnyű. Tapasztalat az is, hogy a jó gyakorlat leírása nagy munka. A projekt és a hazai jó gyakorlatok „beágyazódását” segíti a Parolában (egyesületünk szakmai folyóiratában) elkezdett sorozat, mely ezeket a „példaértékű gyakorlatokat” mutatja be.