Mikor beszélünk közösségi alapon működő szolgáltatásról? – Szakmai műhely az idősekkel (2022 november)

Nagy Éva

A változások témájához kapcsolódva a körülöttünk zajló, a szociális ellátórendszert is érintő változásokra, érzékelhető trendekre vonatkozóan az fogalmazódott meg, hogy könnyebb, ha elébe megyünk a változásoknak, ha intézményi és közösségi szinten is felkészülünk rájuk. Esetünkben, ez a fejlesztési folyamat, amiben közösen gondolkodunk és tervezünk az idősekkel, szakemberekkel, a település lakóival, egyfelől maga is elindított egy változást a nappali klub életében, másfelől egy közösségi módon működő szolgáltatással rugalmasabban lehet alkalmazkodni az átalakuló feltételekhez is. De hogyan képződik ez le az intézmény mindennapi működésében?

A közösségi alapú szolgáltatás egyéni szükségletekre (is) reagál, amellett, hogy helyi társadalmi szükségleteket elégít ki, azaz feltárja, hogy az érintett helyi lakosok részéről milyen igények merülnek fel az „ellátással” kapcsolatban. Másik jellemzője, hogy egyéni erőforrásokra épít, azáltal, hogy megmutatja, megjeleníti és elismeri az idős emberek tudását, tapasztalatait (pl.: kézimunka pályázatra beküldött, idősek által készített munkák). Ezen felül az intézmény a saját belső erőforrásainak részeként a munkatársainak egyéni tudását, tapasztalatait is felhasználja a nappali klub működtetésében. Így indult el, például, az angol nyelvoktatás a nappali klubban. További sajátsága ennek a típusú működésnek, hogy egyenrangú partneri viszonyt alakít ki a szakemberek és a szolgáltatás használói között, például közösen választják ki a megszervezendő ismeretterjesztő előadások témáit, előadóit. Alapoz a település erőforrásaira is, más szóval azokra a természeti értékekre (pl.: az ecsedi láp), a történelmi múltra, a kulturális örökségre, hagyományokra melyeket meg lehet mutatni, „értékké” lehet tenni – pl.: az idős emberek tudásának felhasználásával receptgyűjtemény, szakácsönyv készítése. Ilyen kezdeményezések révén válik a település részévé az intézmény.