A tananyagfejlesztésről általában és ha az online térbe kényszerülünk

A tananyagfejlesztés külső szemmel nem tűnik nehéz feladatnak, hisz leül egy ember átgondolja kiket akar képezni mire és megírja hozzá a tananyagot. Ahogyan mi dolgozunk – és azt gondolom mindenki így dolgozik, aki komolyan gondolja a tananyagfejlesztést – abban a szisztémában nem ennyire egyszerű a tananyagfejlesztési folyamat, ugyanis ezt is csak egy folyamatként lehet elképzelni, amely során egyre beljebb kerülünk a megértés felé és egyre részletesebben tudjuk megfogalmazni a tananyag vázát. Nekünk közösségfejlesztőknek a tananyagfejlesztési gyakorlata, hogy egy csoportot szervezünk, akik együttműködésében születik meg a tananyag. Közös műhelyeken körüljárjuk az eldöntendő kérdéseket: kiknek szól a képzés, milyen tudásra van szükség, és azt hogyan akarjuk átadni. Addig nem lépünk tovább amíg az egyes kérdések mentén nincs közös megegyezés. Majd ezt követően meghatározzuk a tananyagegységeket, azok tartalmát illetve óraszámát, és már indulhat is az önálló munka, az egyes részek megírása. Természetesen közben is rendszeresen egyeztet a csoport, vagyis azok az emberek, akik az egyes részeit írják a tananyagnak. Abban bíztunk, hogy ez a rész a koronavírusos bezártság miatt online formában is képes lesz olyan lendülettel haladni majd, ahogyan azt a személyes találkozásainktól reméltük, de rádöbbentünk, hogy az egyeztetések, a megértések, a közös döntések, a meggyőzések személyes együttlétek során sokkal könnyebb, és a rendelkezésre álló időkeretek is bővebbek. Egy-egy online együttlét után többen úgy éreztük, hogy nagyon elfáradtunk, miközben a kérdéseink, a bennünk lévő dilemmák nem hogy tisztultak volna, hanem még kuszábbak lettek. 

(Molnár Aranka)