Úgy tűnik, a hely szelleme több, mint 100 éve a tanuláshoz kapcsolódik, hisz az épület egykoron is iskolának épült. Akkor tanyasi kisgyermekeket szolgált, majd elhagyatottá vált. A közösségfejlesztők lehetőséget láttak a helyben. Sok-sok áldozatos munkával készült el a mai épület, ami 30 éve a felnőttek tanulási, találkozási helyeként szolgál. Átalakulásakor, újjászületésekor még nem is hallottam róla, csak 20 évvel ezelőtt, az első Nyári Egyetemen jártam ott először.

Az előadásokon, műhelyeken számomra addig elképzelhetetlen módon vettünk részt. Nem padokban, szigorúan rendezett sorokban, asztalok mögött ülve, hanem a kertben, művészien tervezett és készített, erre az alkalomra felállított ragyogó színekkel hívogató textilek árnyékában, a magunk által választott pózban, szalmazsákon.

Voltak évek, amikor a gyermekek számára is „műhelyt” kellett szervezni, hogy szüleik részt tudjanak venni a szakmai programokon. Néha tették kicsiben azt, amiről mi közösen gondolkodtunk. Emlékszem „helyi újságot” készítettek, amit értékesítettek nekünk, hisz rólunk (is) szólt. Ezek a gyerekek ma már felnőttek, sőt többen már maguk is szülők. A generációk kapcsolódása még nem volt szakmai kérdés, még tudtuk, tettük, megéltük természetes módon.

Vajon hány ember fordult meg Kunbábonyban, a Civil Kollégiumban? Te is voltál? Milyen emlékeket őrzöl? Mire emlékszel, ha gyerekként voltál ott? Írd meg mikor jártál ott! Irj pár szót vagy küldj egy képet!