Közösségi munka az akadályozottságban élők befogadásáért – Alapvetések

A fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadását, az érintettek lakóhelyi környezetében felépíthető, informális kapcsolatrendszer segíti elő. A közösségfejlesztés módszertana éppen ennek az informális szociális hálónak – a bizalmi alapon szerveződő társadalmi kapcsolathálónak – kiépítését szolgálja. Az érintettek társadalmi részvételének és befogadásának támogatása a közösségi tőkerendszer mozgósításával érhető el, amely egyrészt a fogyatékossággal élő emberek képessé tételére irányul, hogy állampolgári jogaikat, megfelelő támogatással, gyakorolni tudják, valamint, hogy a közösségben, amelyben élnek, aktívan szerepet tudjanak vállalni, másrészt a befogadó társadalom, a befogadó közösség fejlesztését tűzi ki célul.

1. A befogadó közösség fejlesztésére

A fogyatékossággal élő emberekkel szembeni mélyen ülő társadalmi előítélet, valamint stigmatizációs folyamat, mely a megbélyegzésben és a kirekesztésben mutatkozik meg leginkább, a társadalom érzékenyítése révén csökkenthető. 

1. Érintettek társadalmi részvételének segítése

Közismert tény, hogy a fogyatékossággal élő emberek lakóhelyi környezetében megvalósuló közösségi eseményeken való aktív részvételük hozzájárul a társadalmi befogadásukhoz. Ennek elősegítésében fontos szempont a helyi dimenziókra, a lokális viszonyokra való támaszkodás. A közösségfejlesztés szerepe a közvetítő funkcióban teljesedik ki, melynek során a fejlesztő megteremti annak a lehetőségét, hogy a szakemberek és érintettek közös tervezési folyamata során alakítsák ki a számukra ideális közösségi részvételt.  

A közösségi cselekvések fontos szerepet játszanak a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadásának elősegítésében. Azáltal, hogy a közösségfejlesztés a lakókörnyezetben megvalósuló közösségi cselekvést támogatja, a közösségi perspektívát erősíti fel a befogadásra irányuló módszerek tervezésekor. A befogadó közösség képessé tételére irányuló munkafolyamat során a „(…) képessé tétel folyamata átvezetheti a segítőt és a segítettet az ellátás típusú munkából az önsegítésbe, s remélhetőleg a fejlesztésbe. A segítés végső célja az önbizalom, emberi méltóság, hasznosság és fontosságtudat növelése, a kapcsolatrendszer bővítése – a közösségi háló kiépítése mindenki köré”. (Vercseg 2011:42) Ennek folyamán tehát nem a közösségfejlesztő segíti hozzá az érintettet a társadalmi részvételhez, hanem maga a „közösségi módon szerveződő cselekvés” teremti meg a lehetőséget a közösségben való szerepvállalásra. (Vercseg 2011) A fogyatékossággal élő emberek sok esetben a stigmákkal, előítéletekkel szembesülve, vagy éppen ebbéli félelmük miatt kiszorulnak a lokális közösségekben való aktív részvételből, mely azonban olyan természetes támogató szolgálatot tudna nyújtani számukra, amely csökkenti az igénybe vett szociális szolgáltatások mennyiségét, s egyszersmind lehetővé teszi a társadalmi befogadást.