Ifjúsági közösségi munka – Alapvetések

A közösségfejlesztői munkától és szemlélettől – látszólag – idegen módszer, hogy a közösségből kiragadunk egy korosztályt, s arra építünk, hiszen a közösségfejlesztők általában a települési vagy településrészi közösség egészét tekintik célcsoportnak.

A települési közösségfejlesztői folyamatok során mégis gyakran érzékelhető, hogy az ifjúsági korosztály – még ha saját akaratából is, de – kirekesztődik, vagy marginalizálódik. Valós, vagy vélt jelenség ez? Amennyiben valós, akkor vannak, lehetnek-e lehetőségeink ezen a területen, ezzel a célcsoporttal?

Az ifjúságügy, mint multidiszciplináris szemléletű szakterület, több szempontból is gyerekcipőben jár még Magyarországon, de nemzetközi színtéren is. Nem egységes az ifjúság korosztályi meghatározása; az ifjúsági tevékenységek horizontális jellege átszövi a társadalmat, így a hagyományos közpolitikát is, melyben a korosztály közösségi és állampolgári aktivitásának hiányával számolunk. A korosztályra irányuló támogatási források tömbösítve és egységesítve jelennek meg (tanoda program, ifjúsági kezdeményezések, védőháló a családokért). Ezek a programok a szociálisan sérült csoportokra koncentrálnak, ami egyfelől nagyon rendjén való, másfelől azonban ezekhez a csoportokhoz csak lehatárolt időszakra, felülről irányított és jobbára felnőttek által vezérelt folyamatokat rendelnek, míg a fiatalok fennmaradó hányada ellátatlan maradhat közösségi területen.

Fontos feladat tehát, hogy a közösségért cselekvő állampolgáriság, a demokrácia-tanulás beépüljön a fiatalok szocializációs folyamataiba, de még fontosabb az ifjúságban rejlő erőforrások kibontása, fejlesztése, annak elősegítése hogy a fiatalok saját korosztályi és lakóközösségeik, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődés motorjaivá, aktív erőforrásaivá váljanak.