2008-2015 között dolgozott ezen a legnagyobb stáb. Írásos jegyzetek készültek minden előadásról, műhelyről. Az előadók videóriportban foglalták össze legfontosabb üzeneteiket. Az élő közvetítés révén otthonról is részt vehettek az érdeklődők a nagysátor eseményein.

Huszerl Jószi és Velenczei Ági voltak ennek a tartó oszlopai, motorjai. Lilling Tamás, Sályi Zoli és Ollé Tamás filmes és technikai profizmusukat adták. Sok felnövekvő fiatal próbálhatta ki magát ezekben a tevékenységekben, állhatott a kamera mögé az ő szárnyaik alatt.

Egy alkalommal, a vidéki közösségi rádiós csapat a CIRMI, Civil Rádió Miskolc stábjával, miskolci fiatalokkal is „kitelepültünk” az eseményre. Jó buli volt. A fák között, egy sátorral védett helyen épült fel a stúdió. Rádiós ifjaink a hangulatról, a kunbábonyi életérzésről tudósítottak és szakmai témákban is megszólítottuk a résztvevőket, élőadásban.

Jó lenne archívumként is megőrizni ezeket a közvetítéseket, jegyzeteket, riportokat, ám ez még csak egy vágy. A csinálás közben szerzett sok-sok élmény, tanulás azonban így is velük, velünk marad és az a jóérzés és büszkeség, hogy sokan tettünk, tettek a Nyári Egyetem komoly szakmai munkájának nyilvánosságáért.

Én általában ott érzem igazán otthon magam, ahol feladatom is van.

A Nyári Egyetemekre 8 éve járok.

Eleinte kissé feszengve, helyemet keresve érkeztem, de aztán mindig megerősítésekkel feltöltődve távoztam. Pár éve már nincs feszengés, csak a megérkezés öröme, és a biztos tudat, hogy a helyemen vagyok.

A Civil Kollégium régi épületében és kertjében úgy látnak “vendégül”, hogy közben azt is érzed, része vagy. A piknik-reggelinél például megkínálnak a kertben szedett paradicsommal, majd azzal is, hogy ha van kedved, gyomlálhatnád egy kicsit a magaságyásokat.

És ha véletlenül gaz helyett kihúzol egy-két répát, elrágcsálhatod tízóraira a szakmai beszélgetés közben, aminek levezetésében szerepet vállaltál.

Onnan nézve a KÖFE számomra az etalont, a forrást jelentette, iránytűként mutatta az utat. A Dialóg Egyesület tagjaival több KÖFE programhoz kapcsolódtunk, vártuk a Nyári Egyetemet, a találkozásokat. Hoztunk és kaptunk sok-sok tudást, tapasztalatot. Ma már közvetlenül kapcsolódom a KÖFE-hez. Számomra fontos, hogy közös nyelvet beszélünk, értjük egymást, hasonlóan gondolkodunk és érezzük azt az erőt, amit azok az értékek jelentenek, melyek mentén akkor is összetartozunk, ha az ország különböző részein tesszük a dolgunkat.

Mi lehet a közös az alapítókban és a ma csatlakozókban?

Én azt gondolom, a hitük és a lelkesedésük.

Hitük, hitünk abban, hogy azzal, amit a KÖFÉ-ben és általa teszünk, azt egy emberibb, jobb világ megteremtése érdekében tesszük. Hit abban, hogy az emerek közösségben élhetik meg örömeiket, nehézségeikben onnan kapnak támogatást, hogy közösen tudnak jövőt álmodni és együtt tudnak cselekedni annak megteremtéséért. Ez a meggyőződés, a felhalmozott tudás révén már szakmává formálódott, és az e mögött álló értékek tartják össze azokat az embereket, akik a KÖFÉ-t alkotják. Ez tartja össze az egyesületet és hívja be az új csatlakozókat. Ezek a benne lévő erők, értékek azok, melyeket örökségként hagynak ránk a kezdeményezők, alapítók, előttünk járók.

Azt is tudjuk, hogy ezt megőrizve napról napra meg kell újulnunk, új eszközökkel és módszerekkel tudjuk a ma szükséges utakat járni. Ami felé törekszünk – hogy az emberek közösségekben tudják megélni és kiteljesíteni emberségüket, fejlődni és megtanulni élni a lehetőségeikkel, azért sokat kell tenni, tanulni, tapasztalni. Ez a kép élő és hívó szót jelent ma is. Hisz maga az Egyesület egy szakmai közösség, ami a tenni akaróknak eszközt, teret, keretet és szakmai otthont ad.

Meséld el, neked mit adott a KÖFE, amióta Te csatlakoztál, megismerted!

Ebben az évben Kisközösségek Átalakulásban címmel zajlott a program július 30 és augusztus 2 között.

Én ebben az évben vettem részt először a Nyári Egyetem programján. Két kalapban is: az egyik kalapom a Pillangó Fejlesztések Pro lecsó programjához kapcsolódott, amit bemutathattunk az Utak a helyi élelmiszer ellátáshoz című beszélgetésben Réthy Kati kolléganővel.

A másik pedig a Jószomszédok-kalap volt, akikkel részt vettünk és elképesztően sokat tanultunk a Védegylet Kisközösségek Átalakulásban (KKÁ) programjában sok más, és nagyon eltérő helyzetű és tevékenységű szervezettel – többek között a Mészáros Zsuzsanna nevével fémjelzett, akkor még Adacs-Bábony Szociális Szövetkezettel – együtt.

A projekt keretében elméleti és gyakorlati tudást is kaptunk többek között bio kert kilakításához. Cseperkálóné Mirek Barbara ( Barbikert) szakszerű segítségével átalakult a zöldséges kert is a CKA Civilkollégium épülete mögött, ahonnan részben meg tudták oldani a programon résztvevők élelmezését vegyszermentesen termesztett zöldségekkel.

Transition In Action nevű nemzetközi táborban egy csomó jófej külföldi fiatallal megépítették Feldmár Nóri szakmai vezetésével a csikótűzhelyet, Tőgyi Balázs-zsal és Garamszegi Balázs-zsal a nyári kerti konyhát, az alomszéket és a zuhanyt is. Ezek az építmények a mai napig szolgálják a Nyári Egyetemre érkezőket.

Elmélet és gyakorlat – szubjektív szemezgető a bőséges programból: Ki mit lát? Kisközösségek leltára térben és időben Vercseg Ilonával, Takács-Sánta Andrással és Vágvölgyi Gusztáv-Pablóval. Közösségi kezdeményezések szegregátumokban, közösségi terek és közösségi vállalkozások működtetése Sélley Andrea és Kovács Edit műhelyében.

A Grundkert Portán pedig volt Premakultúrás főzőműhely, újrahasznosítással készült játékok, gyógynövény ismeret, játékok és mese. Jövőnk Jövünk – interaktív átalakuló közösségek játéka Kovács Bencével, és egy összegzés Tracey Wheatley-vel, hogy mi is volt a KKÁ program tanulsága.