Az idősek klubjának tagjaival szemben az intézmény munkatársai nem voltak bizakodóak. A körülöttük lévő esetek, az az kétség, hogy tudnak-e valóban segíteni, rendkívüli módon megterhelte őket. Ezért ezen a beszélgetésen nem a tervezéssel foglalkoztunk, hanem hagytuk, hogy áramoljanak azok a gondolatok, amelyek épp foglalkoztatják őket. A találkozónk végére sikerült eljutnunk ahhoz a gondolathoz, hogy a nehézségek átmenetiek, az aktuális problémák ellenére, vagy éppen azok miatt, érdemes tervezni a jövőt. Megegyezésünk szerint a következő alkalommal közös műhelyünk lesz az idősek klubjával.

Fontos érezni és megérteni azokat az embereket, akikkel együtt dolgozunk. Hiába van forgatókönyvünk, hiába készültünk nagy kérdésekkel, amíg a jelenlévőket más kérdések foglalkoztatják nem tudunk haladni. Ezért nagyon fontos a rugalmasság, és a figyelem, hogy ezt észrevegyük és alkalmazkodjunk hozzá. [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Egy fejlesztési folyamat során a közösségek állapota hullámzó. Van, amikor elkedvetlenednek, úgy érzik nem mennek előre a dolgaik, és van, amikor szárnyalnak, szinte nincs akadály a csoport előtt. Most épp egy ilyen szárnyaló pillanatban léptünk be az idősek klubjába. Fantasztikus volt látni, hogy egyre többen szólalnak meg, egyre nyitottabbak a közös gondolkodás, a közös munka felé, ami azt is jelenti, hogy egyre jobban érzik azt, hogy rajtuk is múlik, hogy milyen minőségű és tartalmú a szolgáltatás. Sokat meséltek az elmúlt hónapok történéseiről: a karácsonyi vásárról, a Karácsony közös ünnepléséről, a közös fürdőzésről és arról is, hogy hogyan szólítottak meg időseket a településen, és hívták el a klubba őket, bemutatva ezáltal a szolgáltatást az intézmény falain túl is. 

A közös gondolkodás, és beszélgetés a továbbiakban is ebben az emelkedett állapotban zajlott. Tovább gondoltuk az interjúzást a településen, és gyűjtöttünk olyan tevékenységeket, amelyek a figyelmet a klubra fókuszálja a településen. Sokat meséltek az unokákkal való kapcsolataikról, arról, hogy nem könnyű közös témát találni velük és ha még távol élnek akkor ez még nehezebb. Nagy a szakadék közöttük és ennek egyik oka a technika, amely növeli ezt a szakadékot. Óvtam magunkat attól, hogy kidobjunk minden új eszközt átgondolás nélkül, hisz ezek meg is könnyítik az életünket, csak jól kell használni. A következő alkalom lesz az első közös műhely a szakemberek és az idősek klubjának tagjai között.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

A műhelykonferenciának kettős célja volt: egyrészt be kívántuk mutatni a helyi közösségnek, hogy hol tartunk a közös munkafolyamatban, másrészt az átalakítási folyamat cselekvési tervéhez akartunk még plusz muníciókat gyűjteni. 

Amikor megérkeztünk, és láttuk a sok embert, egyszerre lepődtünk meg és örültünk, hogy ennyire sok embert érdekel, miként is lehet közösségi módon működtetni egy szolgáltatást. A köszöntéseket követte egy szakmai felvezetés, amelyből a kultúraváltás gondolatát szeretném kiemelni. Ez azt jelenti, hogy ha közösségi módon folytatja működését az idősek nappali ellátása, akkor megváltoznak a viszonyok az intézményen belül, és idővel a helyi társadalmon belül is olyan viszonyulások jönnek létre, amelyek eddig ismeretlenek voltak a közösségben.

A rövid elméleti felvezetés után a műhelyekben zajló munkát és a cselekvési terv felépítését ismerhettük meg. Majd következett a World Café módszerrel vezetett kiscsoportos munka, melynek során 3 asztalnál a következő témákat jártuk körbe: (1) Kik készítik a cselekvési tervet? (2) Új kultúra megteremtése az intézményben, a településen, a térségben. (3) Szerepek és szereplők a közösségi alapú működés során. A kiscsoportokban aktív munka zajlott, így sok értékes, a munkánkba beépíthető gondolattal zártuk a napot.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Az idősekkel történt beszélgetés kapcsán is felmerült az a kérdés, hogyan, milyen eszközökkel, módszerekkel lehet a szolgáltatások igénybe vevőit „képessé” tenni arra, hogy ők maguk is kezdeményezőszerepbe kerüljenek. Ebben a szakembereknek is meghatározó szerepük lehet. Fel kellene tárni a szolgáltatás(ok) igénybevételéhez fűződő egyéni motivációkat és a potenciális ügyfelek részvételi hajlandóságát. Megfogalmazódott az is, hogy a nagyon rossz szociális helyzetű családokat először „fel kellene emelni” arra a szintre, hogy ők maguk is partnerként tudjanak (együtt)működni, fellépni. Ehhez egy hosszabb távú fejlesztési folyamatra lenne szükség, külső szakemberek bevonásával. A településen működő többi fenntartóval, szolgáltatóval történő együttműködés jellemzően egy-egy krízishelyzet megoldására irányul; tervszerű, tudatos, az erőforrások szervezettebb és tervezettebb felhasználását segítő együttműködés hatékonyabban segíthetné a szociális problémák kezelését. Az eredmények fenntarthatóvá válásához (közösség)fejlesztő szemléletű helyi szakemberekre van szükség. Kérdés, hogyan lehet megtalálni a cselekvő, tenni akaró személyeket a közösségben? Az idős klub esetében fontos lenne a fiatalabb nyugdíjasok megszólítása és bevonása.  Felvetődött annak fontossága is, hogy a szolgáltatást ismertté és elismertté kell tenni, aminek érdekében az intézményt ki kell nyitni a település lakossága előtt, például nyílt napok keretében lehetne népszerűsíteni a szolgáltatást, emellett az idős embereket közvetlenül is meg kellene szólítani.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

A változások témájához kapcsolódva a körülöttünk zajló, a szociális ellátórendszert is érintő változásokra, érzékelhető trendekre vonatkozóan az fogalmazódott meg, hogy könnyebb, ha elébe megyünk a változásoknak, ha intézményi és közösségi szinten is felkészülünk rájuk. Esetünkben, ez a fejlesztési folyamat, amiben közösen gondolkodunk és tervezünk az idősekkel, szakemberekkel, a település lakóival, egyfelől maga is elindított egy változást a nappali klub életében, másfelől egy közösségi módon működő szolgáltatással rugalmasabban lehet alkalmazkodni az átalakuló feltételekhez is. De hogyan képződik ez le az intézmény mindennapi működésében?

A közösségi alapú szolgáltatás egyéni szükségletekre (is) reagál, amellett, hogy helyi társadalmi szükségleteket elégít ki, azaz feltárja, hogy az érintett helyi lakosok részéről milyen igények merülnek fel az „ellátással” kapcsolatban. Másik jellemzője, hogy egyéni erőforrásokra épít, azáltal, hogy megmutatja, megjeleníti és elismeri az idős emberek tudását, tapasztalatait (pl.: kézimunka pályázatra beküldött, idősek által készített munkák). Ezen felül az intézmény a saját belső erőforrásainak részeként a munkatársainak egyéni tudását, tapasztalatait is felhasználja a nappali klub működtetésében. Így indult el, például, az angol nyelvoktatás a nappali klubban. További sajátsága ennek a típusú működésnek, hogy egyenrangú partneri viszonyt alakít ki a szakemberek és a szolgáltatás használói között, például közösen választják ki a megszervezendő ismeretterjesztő előadások témáit, előadóit. Alapoz a település erőforrásaira is, más szóval azokra a természeti értékekre (pl.: az ecsedi láp), a történelmi múltra, a kulturális örökségre, hagyományokra melyeket meg lehet mutatni, „értékké” lehet tenni – pl.: az idős emberek tudásának felhasználásával receptgyűjtemény, szakácsönyv készítése. Ilyen kezdeményezések révén válik a település részévé az intézmény.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

A szolidaritás témakörével folytattuk a közösség funkcióinak áttekintését a szakemberekkel. Az összefogás, szolidaritás egyedi ügyekben, egyéni megsegítésekben (pl.: közösségi adománygyűjtés valakinek a gyógyulásához) nyilvánul meg leginkább. A beszélgetés során hosszasan fejtegettük az egyházak/egyházi közösségek településen betöltött karitatív, intézmény-fenntartói szerepét, illetve azt, hogy ez hogyan jelenik meg, milyen lehetőségeket hordoz a közösségi értékek, normák átadásában, a társadalmi részvétel és az együttműködés erősítésében települési szinten. A társadalmi részvétel megerősítésének vonatkozásában az fogalmazódott meg, hogy „a közösségnek meg kellene értenie azt, hogy a fejlődéshez közös célok kellenek, és ezért áldozatokat kell hozni” – erről kellene meggyőzni a településen élőket. A közösségi alapú szolgáltatások működtetése alacsony intenzitású társadalmi részvétel mellett nehezen képzelhető el, az aktív, az idősek és a szolgáltatás ügyei iránt érdeklődő, aktivizálható lakosok, közösségek megléte, bevonása alapvető fontosságú. Ugyanakkor a partneri együttműködésre nem igazán léteznek mintáink (sem az iskolában, sem a munkahelyen, sem a hivatalokban, sem…), az egyenrangú együttműködések kialakítása pedig lényegi eleme ennek a szolgáltatás-fejlesztési paradigmának. [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Az előző alkalommal a közösség fontosságáról beszélgettünk, a közösséghez való egyéni viszonyulásokról. Témánk most a változások megértése, megélése volt. A körülöttünk jelenleg zajló, életünkre jelentős hatást gyakorló változásokat nehezen élik meg a beszélgetésben részt vevők, mert ha nem tudunk hatással, befolyással lenni rájuk, tehetetlennek érezzük magunkat. Mindemellett a változáshoz való viszonyulásunk is más és más, „megtanulunk együtt élni vele”, vagy „kellenek a változások, új dolgokat megtanulni, kezdeni kell magunkkal valamit, különben elpunnyadunk”.  A változások megélésében segít a közösség, a család és a hit. A szolgáltatás közösségi alapú működésének vonatkozásában alapvető kérdés, hogy annak használói mennyire tudnak változások kezdeményezőivé vagy aktív részeseivé válni. Ezen a szakmai műhelyen fogalmazódtak meg azok a fontos felismerések, melyekben megjelenik az egyén szerepe, felelősségvállalása a közösségi részvételhez, a változásokhoz kapcsolódóan. 

Azzal a megerősítéssel, megerősödéssel zártuk ezt az alkalmat, hogy lehet nyitottan és pozitívan is viszonyulni a változásokhoz, amelyek fontos lehetőségeket is rejtenek, s rajtunk is múlik, hogy tudunk-e élni ezekkel.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

A hazai terepmunka újratervezését követően az idősekkel a közösség és a részvétel fogalmait értelmeztük. Mit jelent a részvétel egyéni szinten, és mit gondolunk erről közösségi szinten? A jelenlévők szerint együttlétet, kikapcsolódást, szórakozást, szeretetet, közös munkát, tanulást foglal magába, támaszt nyújt, azaz az egyén számíthat a közösség tagjaira. Az idősek számára elsősorban a szomszédsági kapcsolataik, az idős nappali klub, valamint a település életében jelentős szerepet betöltő egyházi közösségek jelentik a részvételi és kapcsolati lehetőségeket. Felmerült, hogy vannak olyan kihívást jelentő feladatok, nehézségek, melyeket csak közösen lehet megoldani, mert az egyén egyedül nem képes erre. A közösségi részvételhez kezdeményező-készségre van szükség a lakosok részéről is. Mindehhez „a kapcsolatok visszaépítésére lenne szükség” a közösségben. A partnerség/partneri viszonyok kialakítása feltételezi a kezdeményező-készséget, hogy el tudjuk mondani, mit szeretnénk. A beszélgetés legfontosabb felismerése az, hogy a kezdeményezés „rajtunk is múlik”.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Viszonylag hosszú idő után találkoztunk újra az intézményi munkatársakkal, ezért áttekintettük, mivel foglalkoztunk eddig, milyen felismerések után tervezzük, illetve folytatjuk velük az addigi közös munkát. Úgy véltük, hogy a közösségi funkciók értelmezésével, illetve a funkciók mindennapi gyakorlattal történő összevetésével mutathatjuk meg leginkább a közösségi munkamód intézményi működésbe való bevezetésének, alkalmazásának lehetőségeit. Ez támpontokat adhat ahhoz, hogy elsősorban milyen területeken volna szükség változásra, mivel kell foglalkoznunk a legintenzívebben. A közösség funkcióinak elemzésénél a Warren-i megközelítésből indultunk ki. Warren szerint a közösségnek öt funkciója van az életünkben. A szocializáció, a gazdasági boldogulás, a társadalmi részvétel, a társadalmi kontroll és a kölcsönös támogatás, illetve szolidaritás. A közösségi normák, értékek átadása kapcsán megfogalmazódott a generációk közötti egymástól való tanulás fontossága. A településen működő közintézmények, egyházi közösségek fontos színterei (lehetnek) a szocializációnak, ugyanakkor az kérdéses, hogy manapság mennyire tudják betölteni az intézmények ezt a funkciójukat, úgy hogy a családok többségének szocializációs szerepe, súlya is átalakulóban van. Arra jutottunk, hogy megvannak a helyi közösségek életét átszövő állandó értékek és normák, ugyanakkor a formális szocializációs színterek mellett meg kell találni azokat a helyeket, ahol ez a fajta közös(ségi) tanulás is meg tud valósulni.  [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

A Nyári Egyetem műhelyén tágabb kontextusból közelítettünk a közösségi szolgáltatások témájához, azzal hogy saját magunknak feltettük a következő kérdéseket: (a) szükség van-e a közösségfejlesztés módszertani megújítására, illetve (b) van-e köze a közösségfejlesztésnek a közszolgáltatásokhoz? A felvezetéshez számba vettük mindazokat a programokat, amelyeket az elmúlt évek alatt az Egyesület megvalósított a közösségi működés és a közszolgáltatás témakörében. Összesen három programot találtunk amelyeket közvetlen előzményként tudtunk nevesíteni. Ezt követően bemutattuk a Nagyecseden zajló folyamatot, az idős klubbal, az intézmény szakmai munkatársaival és a tágabb közösséggel megvalósult szakmai műhelyeket és azok eredményeit. Ezt követően a szakmai háttérül szolgáló alapvetéseket beszéltük át, úgy mint a Recovery College módszertanában is használt co-creation vagyis a közös alkotás módszerét, ami lényegében az érintettek széles körben történő megszólítását és a közös munkát jelenti. Valljuk be, ez az érték nem áll távol a közösségfejlesztéstől, hisz mi is így dolgozunk, együtt az érintettekkel, a különbség esetleg a bevonás pillanatában és céljában érhető tetten. Megállapítottuk, hogy folyamatos megújulásra van szükség minden szakmában, így a közösségfejlesztésben is, vagyis egyértelműen igennel kell válaszolnunk arra az évek óta vissza-visszatérő szakmai kérdésre, hogy szükséges -e megújítani a közösségi felmérés módszertanát. A műhely végére sok kérdés maradt nyitva – ezekkel a közeljövőben más szakmai fórumokon fogunk foglalkozni.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]